Három évvel ezelőtt kezdtük azt a kísérletet, hogy a Zsámbéki Szombatok hagyományos szerkezetén belül kialakítsunk egy jobb szó híján "tematikus" fesztiválnak nevezett programot. Ismerkedve ugyanis évrőlévre a környező országok színházainak új bemutatóival újra és újra találkoztunk azzal, hogy ugyan abból a darabból egy időben több helyen egyszerre születik előadás.
Az ok, hogy miért éppen azt választották és az, hogy a létrejött előadásban vajon a többé-kevésbé eltérő színházi szemlélet és a többé-kevésbé eltérő társadalmi közeg hatása hogyan azonosítható be, érdekes kérdésnek tűnt. Hogy valóban az, azt első kísérletünket, amiben a Moliére - háromszor címmel egy aradi román, egy sepsiszentgyörgyi magyar és egy kijevi ukrán Don Juan előadást mutattunk meg együtt Zsámbékon, nem csak a színházi szakma érdeklodő figyelmét vonta magára, hanem a közönség is a várakozásokat meghaladó örömmel fogadta.

A következő ilyen próbálkozásunk a Szentivánéji álommal már öt előadást állított párhuzamba.
Idén - valljuk be - a véletlen hozta az ötletet.
A múlt nyáron Soltis Lajos kezdeményezésére a Szabadkai Népszínházzal és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházzal kezdtük tervezni azt, hogy a zsámbéki színházban kettőjükkel együtt hozzunk létre egy bemutatót. Az ő tragikus halála után - emlékére is - folytattuk a munkát.
Kicsi meglepő volt, hogy az Antigonét választották és határozottan ragaszkodtak is hozzá.
Ugyan miért - gondolkoztunk el Zsámbékon. Mitől lehet érdekes így, a XXI. század első évében épp Antigoné?

Aztán egy másik Árkosi Árpád rendezővel bontakozó tervben meg egy kortárs lengyel szerző Antigoné-változata került elő és közben jött a hír, hogy Illés Edit rendezésében meg egy fiatal cseh drámaíró Antigoné-történetének előadása készül.
Így aztán, saját kérdésünkre, hogy mi közünk is lehet itt Zsámbékon Antigonéhoz ez a találkozó reményeink szerint ad majd válaszokat.