Bicskei Gábor és barátainak és tanítványainak találkozója 2001
Gábor, tizenkilencedszer kezdünk bele. Tizenegyedszerre nélküled.
Gábor, tizenkilencedszer kezdünk bele. Tizenegyedszerre nélküled.
Sokszor jellemezted magad nevetve úgy, hogy milyen átkozott is a természeted. Mert hogy Te alapvetően nagyon lusta vagy. Csak ülni és gondolkozni szeretnél. De aztán kipattan az agyadból valami egészen irreálisnak tunő ötlet. Amiről csak Te hiszed el, hogy lehet belőle valami. Mindenki megmosolyogja - szép is lenne, de hát úgy sem lehet megcsinálni. Hát mit tehetnél, bár semmi kedved nekiállni - de hát csak meg kell mutatnod, hogy lehet azt.
Persze csak úgy, hogy hajnaltól hajnalig a szervezés-bonyolítás-lezárás millió és egy nyűgét is magadra kell venned. Pedig azt hogy utálod, mondtad és nevettél.
Mert persze, hogy képességed arra, hogy az örömet találd meg minden dolgodban eközben is magával sodort.
Az idő pedig végtelen hosszúnak tűnt.
Olyan hosszúnak, hogy biztos voltál benne, jut majd még arra is, hogy csak lusta lehess - mert hiszen azt, hogy Te alapvetően nagyon lusta vagy akkor gondoltad el magadról, amikor a sötét tanoncegyenruháról "Rákosi Mátyás fekete seregének" aposztrofált ipari tanulók közé "soroztak be" téged a kis kamasz "osztályidegent"
Irtóztatóan tehetségtelen voltál az elektroműszerészetben, hajnalig Adyt olvastál, meg ókori görögöket�. De ötkor már indulni kellett a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárába kapcsolókat és készülékeket szerelni. Kipattant az ötlet - inkább író leszel, mert annak nem hajnalban kell kelni és ha felébred, csak ül és ír.
Kiderült aztán az írásról is persze, hogy hajnalban ébreszt, és hogy ülni a papír fölött - az a legnehezebb.
De tudtad, hogy vannak dolgok, amiket majd bizonyosan megírsz. Lopkodtad is hozzá az időt a szerkezetek szerelésénél sokkal jobban kezedre álló, de épp úgy időigényes "program és rendezvény összeszerelő szakma" robotja közben. De csak töredékek és szilánkok voltak, amikre így futotta. De azt tudtad - novellák, regények talán még drámák is érlelődnek, amiket majd, egyszer�
90 nyarának végén azt érezted, talán most. Az öröm tette talán, amit az a nyár hozott. A Szegedről menekülőben új helyét kereső Ruszt és a Független Színpad átmeneti menedékként Zsámbékon töltött vagy egy hónapot és a Passió magyar versekben, meg a Rómeó és Júlia színházi csodája hozta az örömöt. Az ő alkotóerejüket érezted átáramlani magadba. Íródni kezdett a regény, amiben a Te Magyar Antigonéd is alakot öltött volna talán. De az életből akkor már csak másfél hónap maradt.
Így most csak egy 1972-ből maradt töredékedet olvassunk el.
Sokszor jellemezted magad nevetve úgy, hogy milyen átkozott is a természeted. Mert hogy Te alapvetően nagyon lusta vagy. Csak ülni és gondolkozni szeretnél. De aztán kipattan az agyadból valami egészen irreálisnak tunő ötlet. Amiről csak Te hiszed el, hogy lehet belőle valami. Mindenki megmosolyogja - szép is lenne, de hát úgy sem lehet megcsinálni. Hát mit tehetnél, bár semmi kedved nekiállni - de hát csak meg kell mutatnod, hogy lehet azt.
Persze csak úgy, hogy hajnaltól hajnalig a szervezés-bonyolítás-lezárás millió és egy nyűgét is magadra kell venned. Pedig azt hogy utálod, mondtad és nevettél.
Mert persze, hogy képességed arra, hogy az örömet találd meg minden dolgodban eközben is magával sodort.
Az idő pedig végtelen hosszúnak tűnt.
Olyan hosszúnak, hogy biztos voltál benne, jut majd még arra is, hogy csak lusta lehess - mert hiszen azt, hogy Te alapvetően nagyon lusta vagy akkor gondoltad el magadról, amikor a sötét tanoncegyenruháról "Rákosi Mátyás fekete seregének" aposztrofált ipari tanulók közé "soroztak be" téged a kis kamasz "osztályidegent"
Irtóztatóan tehetségtelen voltál az elektroműszerészetben, hajnalig Adyt olvastál, meg ókori görögöket�. De ötkor már indulni kellett a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárába kapcsolókat és készülékeket szerelni. Kipattant az ötlet - inkább író leszel, mert annak nem hajnalban kell kelni és ha felébred, csak ül és ír.
Kiderült aztán az írásról is persze, hogy hajnalban ébreszt, és hogy ülni a papír fölött - az a legnehezebb.
De tudtad, hogy vannak dolgok, amiket majd bizonyosan megírsz. Lopkodtad is hozzá az időt a szerkezetek szerelésénél sokkal jobban kezedre álló, de épp úgy időigényes "program és rendezvény összeszerelő szakma" robotja közben. De csak töredékek és szilánkok voltak, amikre így futotta. De azt tudtad - novellák, regények talán még drámák is érlelődnek, amiket majd, egyszer�
90 nyarának végén azt érezted, talán most. Az öröm tette talán, amit az a nyár hozott. A Szegedről menekülőben új helyét kereső Ruszt és a Független Színpad átmeneti menedékként Zsámbékon töltött vagy egy hónapot és a Passió magyar versekben, meg a Rómeó és Júlia színházi csodája hozta az örömöt. Az ő alkotóerejüket érezted átáramlani magadba. Íródni kezdett a regény, amiben a Te Magyar Antigonéd is alakot öltött volna talán. De az életből akkor már csak másfél hónap maradt.
Így most csak egy 1972-ből maradt töredékedet olvassunk el.
