Előadás abszurd, rémesen vicces, karikaturisztikus 21. századi politikai panoptikum Übü papával, Übü mamával, valamint a Lelkiösmerettel (akit bezártak a fagyasztóba), a Nyugattal és a Kelettel (akik nem mindig értik egymást), a Propagandával (akinek mindig igaza van, akkor is, ha nem), A három Töstérrel (akik négyen vannak), erotikus Nyulakkal, Alfred Jarryval, Medvékkel (már megint!), meg még ki tudja, kikkel, mert itt bármi megtörténhet, és „általjában” meg is történik. A szereplők természetesen kitalált alakok. Bárminemű hasonlatosságuk a ma élő, hatalommal bíró, ezáltal eléggé ismert személyekkel, az kizárólag a véletlen, a képzelet vagy a néző túl élénk fantáziájának műve. „Egyáltalján”: mit jelent az, hogy Übü? Semmit. Ugyanakkor mindent. Maradjunk annyiban, hogy az übüség inkább a mindent átható, groteszk karaktervonások összessége: falánkság, kapzsiság, irigység, kicsinyesség, hitszegés, lustaság, képmutatás, butaság, gyávaság, önzés, kegyetlenség, felelőtlenség, SZAHAR és még sorolhatnánk.

Alfred Jarry (1873–1907) francia szimbolista író, akinek nevéhez regények, versek, rövid színdarabok és operettlibrettók, abszurd esszék és spekulatív újságírás is kötődik. Legismertebb műve az Übü király (1896) című groteszk, szatirikus bohózat, melyet az 1920-as és 30-as évek dadaista, szürrealista és futurista mozgalmainak, valamint az 1950-es és 60-as évek abszurd színházának előfutáraként emlegetnek. Jarry a nyugat-franciaországi Lavalban született, és 18 éves korában költözött Párizsba, ahol egy kis családi örökségből élt, irodalmi szalonokat látogatott, de miután vagyona elfogyott, káoszba fulladt az élete, teljes nyomorúságban és alkoholizmusban halt meg 34 éves korában. Az Übü király párizsi első bemutatója hatalmas botrányt kavart, két előadás után levették a Nouveau-Théâtre műsoráról. Übü figuráját – akiről A láncravert Übü, Übü a csúcson, A felszarvazott Übü címmel további drámákat is írt – középiskolai fizikatanáráról mintázta a szerző.

Hegymegi Máté rendezőnek ez az ötödik előadása a Tamási Áron Színházban, melyhez bevallása szerint olyan szöveget keresett, ami viccesebb, groteszkebb az eddigieknél, ami több teret enged a szélsőséges színészi játéknak. Így jutott el az Übü-drámákig, melyeket Garai Judit dramaturg dolgozott fel saját szövegeket is belefoglalva, kimondottan az előadókhoz alakítva a szövegkönyvet. „Én azt gondolom, hogy nagyon izzó és nagyon mai ez a történet, de úgy tud reagálni a politikára, hatalmi helyzetekre, túlkapásokra, önzésre, kisszerűségre, hogy amellett, hogy szembesít, megkönnyebbülve ki is tudjuk nevetni ezeket a helyzeteket, személyiségjegyeket. Nagyszerű alapanyag volt, melyből hatalmas színészi amplitúdók születtek, melyből egy nagyon humoros, ugyanakkor fájdalmasan groteszk előadás született. Iszonyatosan erős ez a társulat, én nagyon szeretek velük dolgozni, mindig izgalmas utat járunk be együtt” – fogalmazott a rendező az új produkció kapcsán.

Az előadás elkészítésében a rendező további munkatársai voltak: Fekete Anna díszlettervező, Cs. Kiss Zsuzsanna és Szőke Zsuzsi jelmeztervezők, Kónya-Ütő Bence zeneszerző, Baumgartner Sándor fénytervező, Veres Bartha Edit ügyelő és Dobra Mária Magdolna súgó. Előadók: Erdei Gábor, Pálffy Tibor, Korodi Janka, Kónya-Ütő Bence, Mátray László, Derzsi Dezső, Gajzágó Zsuzsa, Szalma Hajnalka, Varsányi Szabolcs, Göllner Boróka, Nagy-Kopeczky Kristóf, Pignitzky Gellért és Nemes Levente (hangfelvételről).