A Himnusz (vissza)fejlődéstörténet, amely egy végletekig lecsúszott család életén keresztül kínál alternatívát a hétköznapok túlélésére, lehetséges megoldásokat a személyközi konfliktusok kezelésére, vagy elviselhetővé tételére. A házaspár élete keservesen groteszk, de mégis működő rendszer szerint zajlik, amelyben mindennek értelme van: a szemét pénzre váltható, a pénz fél deci alkoholra, az alkohol örömre vagy tombolásra: megtisztulásra, de legalábbis feszültség-levezetésre. Nyomorúságos, de szeretettel teli életük akkor vesz hirtelen fordulatot, amikor a társadalmi szolidaritás, a maga kegyetlen szenvtelenségével, érzéketlen jóakarásával „segítségükre siet”. Ők ketten pedig megkísérlik a lehetetlent: megőrizni az emberi méltóságot, emelt fővel felállni az utolsó utáni pillanatban is. A Himnusz hősei antihősök, akik folyamatosan haladnak a szakadék felé, és egy idő után már észre sem veszik, hogy csak összekapaszkodva, egymást kiegyensúlyozva kerülhetik el a zuhanást.