Színházak
Bárka Színház Vívóterem
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
Friedrich SchillerDon Carlos
fordítóVas István
- Don CarlosMakranczi Zalán
- II. FülöpSeress Zoltán
- Posa márkiIlyés Róbert
- KirálynőTompos Kátya
- Eboli hercegnőa királynő udvarhölgyeVarga Anikó
- Alba hercegKálid Artúr
- Domingo atyaa király gyóntatóatyjaGados Béla
Továbbá:
GILÁNYI ZSÓKA, CSUHA BORI, BARTA ÁRPÁD, MAROFKA MÁTYÁS
GILÁNYI ZSÓKA, CSUHA BORI, BARTA ÁRPÁD, MAROFKA MÁTYÁS
- rendezőAlföldi Róbert
- díszlettervezőMenczel Róbert
- jelmeztervezőGyarmathy Ágnes
- dramaturgVörös Róbert
- fordítóVas István
- a rendező munkatársaKolics Ágota
Schiller 1787-ben készült el a XVI. Századi spanyol udvari környezetben játszódó Don Carlos-szal. E művében a prózáról áttért a patetikus-retorikus drámai jambusra.
Don Carlos, a fiatal trónörökös, lázadó és rajongó ifjú hős, szerelmes mostohaanyjába, apja feleségébe, Erzsébetbe. II. Fülöp erről a vonzalomról nem kíván tudni, de az udvar intrikusai, hogy az apát végképp szembefordítsák fiával, a királyt a trónörökössel, tudomására hozzák. A fiút szinte felőrli a feladat, hogy egyszerre feleljen meg az apa birodalmi elvárásainak és barátja, Posa márki lánglelkű eszméinek.
Posa márki, a szabadság megszállott apostola. Gondolatai – Schiller korában, a francia forradalom kitörése előtt – veszélyesen időszerűek. Posa államelméleti nézetein keresztül a drámaíró saját szabadságeszméjét fogalmazza bele az abszolutisztikus spanyol udvar világába.
Fülöp király alakját Schiller merészen formálja át, egyszerre láttatva a birodalom erőskezű, könyörtelen uralkodóját és a világot átfogóan értő, értelmező politikust. És az apát, aki kíméletlen eszközökkel próbálja fiát utódjává nevelni.
CARLOS:
Nem! Nem! Beszélek!
Maga enyém volt – a világ előtt
Nekem ígérte két nagy trón szava,
Nekem szánta a természet s az ég,
És Fülöp, Fülöp elrabolta tőlem…
ERZSÉBET:
Az ön apja.
CARLOS:
Az ön férje.
ERZSÉBET:
Ki önt
Teszi a legnagyobb birodalom Örökösévé.
CARLOS:
Önt pedig anyámmá.
ERZSÉBET:
Úristen! Maga őrjöng…
Don Carlos, a fiatal trónörökös, lázadó és rajongó ifjú hős, szerelmes mostohaanyjába, apja feleségébe, Erzsébetbe. II. Fülöp erről a vonzalomról nem kíván tudni, de az udvar intrikusai, hogy az apát végképp szembefordítsák fiával, a királyt a trónörökössel, tudomására hozzák. A fiút szinte felőrli a feladat, hogy egyszerre feleljen meg az apa birodalmi elvárásainak és barátja, Posa márki lánglelkű eszméinek.
Posa márki, a szabadság megszállott apostola. Gondolatai – Schiller korában, a francia forradalom kitörése előtt – veszélyesen időszerűek. Posa államelméleti nézetein keresztül a drámaíró saját szabadságeszméjét fogalmazza bele az abszolutisztikus spanyol udvar világába.
Fülöp király alakját Schiller merészen formálja át, egyszerre láttatva a birodalom erőskezű, könyörtelen uralkodóját és a világot átfogóan értő, értelmező politikust. És az apát, aki kíméletlen eszközökkel próbálja fiát utódjává nevelni.
CARLOS:
Nem! Nem! Beszélek!
Maga enyém volt – a világ előtt
Nekem ígérte két nagy trón szava,
Nekem szánta a természet s az ég,
És Fülöp, Fülöp elrabolta tőlem…
ERZSÉBET:
Az ön apja.
CARLOS:
Az ön férje.
ERZSÉBET:
Ki önt
Teszi a legnagyobb birodalom Örökösévé.
CARLOS:
Önt pedig anyámmá.
ERZSÉBET:
Úristen! Maga őrjöng…
2008. 03. 21.