-Hányszor van úgy, hogy valamit elkövetünk álmunkban és másnap úgy érezzük, mintha valóságosan is megtörtént volna?
-Hányszor van úgy, hogy valamit elkövetünk valóságosan, és később úgy érezzük, mintha meg sem történt volna - legfeljebb csak álmunkban.
-Bűn-e az, ha valamit akaratunkon kívül követünk el? Ártatlan bűnöket - Nem tudni hogyan.

A színdarab szereplői, a két házaspár Giorgio és Ginevra illetve Romeo és Bice is ezeket a kérdéseket teszik fel maguknak és egymásnak. Giorgio 8 hónapos tengeri út után érkezik haza, mialatt felesége a baráti házaspárnál töltötte az utolsó három hónapot. Ki mit követett el? A helyzetüket még bonyolítja, hogy a színen megjelenik az ötödik, a csábító Respi és ekkor beindul egy egyfajta pszicho-krimi. A "nyomozás" során kiderülnek régi, elkövetett és csak képzeletben elkövetett bűnök. Kiderül, hogy senki és semmi nem olyan, mint amilyennek látszik. Mivel a történet a valóságban is és a pszichében is játszódik, nem nélkülözi a filozófiai "játékokat".

Részlet a drámából
„…minden bizonytalan, ingatag, szeszélyesen változékony; tétován remeg minden; a változékony élet szeszélye még az utca házainak szilárd falait sem tartja tiszteletben. S mikor már azt hiszed, hogy megteremtetted a tudatodat, s megállapítottad, hogy ez vagy az ilyen vagy olyan, elég valami semmiség, s máris be kell ismerned: tudatodat a semmire alapoztad, mert a dolgok, amiket az imént olyan szilárdnak hittél, egészen másfélék lehetnek, mint amilyennek hitted őket; elég megtudnod valamit, s lelkiállapotod egy csapásra megváltozik, oda a tudatod, egyszeriben mássá alakul, akkor aztán kapaszkodhatsz azokba az iménti bizonyosságokba, hova lettek? Azt hiszem, ha egyszer megszabadulunk az élettől, talán az lesz a legnagyobb meglepetés, hogy mi minden nem volt, amiről azt hittük, hogy van, pedig nem volt: hangok, színek; és mindaz, amit éreztünk, és mindaz, amit gondoltunk róluk, és annyit gyötrődtünk és annyit örültünk miattuk: mindez semmi volt; és hogy a halálról, az életnek erről a semmiségéről, mit hittünk…”