Péterfy Gergely 2000-2001-ben az Új Színház ösztöndíjasaként írta A vadászgörényt. Azóta megjárta a Nyílt Fórumot, ahol Vilmos-díjjal jutalmazták, rádiójáték készült belőle, de színpadon most szólal meg először. Helyszínül látszólag a manapság irodalmi berkekben divatos falusi kocsmavilágot választja, de a mondataival, helyzeteivel, a közbeékelt songokkal egyetemessé tágítja ezt a szűk világot. A dráma olyan, mintha egy nagy klip lenne, vibráló képeivel, ide-odacikázó helyszínekkel és gondolatváltásokkal. A cselekmény költőien el-elemelkedik a hétköznapok világától, majd folytonosan visszazuhan, megspékelve mindezt ellenállhatatlanul mulatságos humorral. Géza „lejött” Pestről Katival, a csajával, s a kocsmában mulatják az időt Sanyival, aki épp egy vadászgörényre tett szert, őt ajnározza. Az a hír járja, hogy hazaengedték Dolfit, a gyilkost. A kocsmában elromlik a tévé, aztán Kati meglóg a Tévészerelővel, de nem jön nekik össze. Van még Dolfi meg Sanyi Mamája, meg váratlanul tragikus vég…