„Nem lesz addig nyugtom, se békességem, amíg ez a gyűlölve szeretett asszony az enyém nem lesz. Az életnek addig nem tudok örülni, míg ura nem leszek az ő életének. Akkor nyugszom csak meg, ha majd látom, hogy háborognak őbenne ugyanazok a szenvedélyek, melyeknek terhét most én nyögöm. Sőt, még újabbakat fogok rászabadítani. Azt akarom, hogy a remény és a rettegés, a megnyugvás és a bizonytalanság, a gyűlölet minden kínja és a szerelem minden kéje egyszerre zúduljon rá, és úgy táncoltassa meg őt, ahogy én akarom.\" (Valmont)

Laclos levélregénye a rokokó-szerelem talán legértékesebb dokumentum gyűjteménye. Végletekig kifinomult hősei elrejtik szenvedélyüket, mániákusan játszanak a saját és környezetük érzéseivel, s mintha színpadon lennének, hajszolják a sikert. Közben életeket és lelkeket pusztítanak el, és mindezt bájosan és elegánsan teszik.