Az ember tragédiáját játszani: ünnep. Ünnepkor az ember önvizsgálatot tart. Magába száll, elemzi a múltat, felméri a jelent és fürkészi a jövõ felsejlõ körvonalait. A reformkor szellemi magaslatait ismerõ, az 1848-49-es esztendõk forradalmas, polgárháborús, szabadságharcos küzdelmeit, az összeomlást megtapasztaló Madách megteszi a legtöbbet, mit ember megtehet: önkínzó következetességgel rákérdez korára, hogy ezzel esélyt adjon további küzdelmekre. Ma sem tehetünk másként.

Madách magyarsága révén egyetemes, és egyetemessége által igazán magyar. Tanuljunk tõle! Tanuljuk tõle az önvizsgálat és a világunk megértésére irányuló vizsgálódás feltétlen szabadságát. Az elõítéleteinktõl, az önmagunk gyártotta bilincseinktõl megszabaduló nyitottságot. Nagy szükségünk lesz rá a következõ években, évtizedekben.

Jelképes az is, hogy a színpadra állítására Gavriil Pinte rendezõvel és Roxana Ionescu tervezõvel szövetkeztünk. A színház alapfogalma a párbeszéd. Üres szavak, kölcsönös félelmek és görcsök, viszolygások és egymásramutogatások, a tragikus múlt korszakai után végre meg kell tanulnunk egymás szemével látni a világot, mi magyarok és nem magyarok.

Madách Imre ezen az úton is elindíthat bennünket.
Parászka Miklós