Csiky Gergely ebben a darabjában leleplezi azt a pénzhajhászós életformát, amelyben semmi más nem dominál, csak a haszon. Buborékok, vagyis mindenféle illúziók épülnek fel arra, hogy a pénzzel az élet minden gondját meg lehet oldani. A pénz hozza magával a befolyást, indukálja az érzelmet, szerelmet, házasságot, meghatározza a karriert, szóval mindent a pénz motivál. Ebbe aztán emberi sorsok beleroppannak, sokan öngyilkosok lesznek, mert nem bírják a terhelést, nem bírják a tempót. Néhányan, akik kellőképen meglovagolják a lehetőségeket, megdicsőülnek. Ám a szerző éppen arra világít rá, hogy az ilyen emberek többnyire nevetségessé válnak, és akin nevetünk, attól nem félünk. Ha ezeket a szerepeket kellő humorral mutatjuk meg a színpadon, akkor – amint Gogol is mondja - nevethetünk majd saját magunkon. Mert el kell majd gondolkodnunk azon, megéri-e feltenni az életünk talmi értékek hajhászására: hogy a feleségem jól öltözötten jelenhessen meg a társaságban, hogy a lányomat egy léhűtő akarja feleségül venni, hogy a fiam a teljes vagyont eljátssza a lóversenyen, szóval megéri-e, teszi fel a kérdést a XIX. század közepén a nagyszerű szerző, akinek darabjait igen méltatlanul, csak nagy ritkán veszik elő a színházak. E hiányt én most boldogan pótolom.

Csiszár Imre, rendező