Michelangelo Antonioni: A SZAKÍTÁS

Mikor van vége egy kapcsolatnak? Egy szerelemnek. Egyáltalán mi az, hogy vége? Hogy nem találkoznak többet, alig gondolnak egymásra? Hogy más ágyban alszanak más férfival-nővel, két külön életben. És ha véletlenül összefutnak az utcán, egy mozi előcsarnokában vagy egy régi barát temetésén, csak zavartan nézik egymást - és nem jut eszükbe egyetlen közös mondat sem. Igen, ekkor már vége van. Szakítottak. Sikerült.
De vannak emberek és vannak kapcsolatok, amelyek nem \"szakadnak\" ilyen simán el. Hónapok, néha évek telnek el - fájdalmak, gyanakvások, gyűlöletek és szorongások mérgezik, de az érzés mégis piheg, fel-feléled, néha napokig lángra kap. Mint egy szerelem. Mintha a másik lényének vonzása erősebb lenne önmagunk féltésénél.
Erről a \"nem-szakításról\", az \"el-nem-engedésről\" szól a Szakítás - Michelangelo Antonioni le nem forgatott filmnovellái alapján - Kulka János, Györgyi Anna, Vári Éva és Horváth Lili játékában