Frenák Pál táncos-koreográfus 1999-ben tért vissza Magyarországra, hogy megalapítsa francia–magyar táncegyüttesét. Üstökösként robbant be a hazai táncéletbe, újszerű mozgáskultúrájával, a verbalitáson túlmutató kifejezési formákhoz való mély kötődésével és innovatív technikai megoldásaival alakító hatással volt a kortárs tánc fejlődésére. Előadásai olyan szerteágazó mozgáselemekből épülnek fel, melyeket az emberi kapcsolatok, illetve ember és környezete ihlet. Ezek a kapcsolatok gyakran a legkiélezettebb helyzetek, a legszélesebb skálán mozgó variációk. Frenák munkái nem pillanatképek, múló érzések, hanem messziről jövő és távolba tartó kérdések, melyeket erősen vizuális, a képzeleti kapukat kitáró megközelítéssel feszeget.
A Frenák Pál Társulat tízéves fennállása alkalmából bemutatott, Seven című darabban a koreográfus az expatriotizmus kérdését veti fel, az egyén saját kultúrájából való kiszakadásának és idegen közegbe való beilleszkedésének kérdését. Azt vizsgálja, szükségszerű-e az individuum és a nemzeti identitás újraértelmezése, és megvalósítható-e valaha az átalakulás. Az elszakadás és az integráció egyfajta absztrakt, korporális átváltozásként jelenik meg. A koreográfia azt a konkrétumoktól elvonatkoztató mozgást fejleszti tovább, amely az egész háromdimenziós teret „betáncolandó”, egyszerű szcenográfiai áthelyezésekkel módosítható térgeometriának tekinti. Használja a képzőművészet kortárs elemeit, és elmerészkedik a fizikai performancia végső határáig, a lehetséges és lehetetlen közötti határvonalat tágítja. A Seven egyfajta vízió egy világról, ahol az álom és a valóság határa elmosódik. Nem válaszokat keres, hanem rávilágít a modern kori kultúrák és társadalmak, s a bennük élő, illetve őket alkotó individuumok relációjára.