Színházak
Nemzeti Színház - Gobbi Hilda Színpad
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- HesterBásti Juli
- Mrs. KilbrideMolnár Piroska
- MacskanőCsoma Judit
- RedKulka János
- CarthageStohl András
- Wilow atyaBodrogi Gyula
- CarolineBognár Anna
- MonicaPásztor Edina
- JosephBródy Norbert
- PincérPécz Ottó
- SzellemigézőOrosz Róbert
- JosieVay ViktóriaRónai Lili
- rendezőRadoslav Milenković
- díszlettervezőJuraj Fabry
- jelmeztervezőSzűcs Edit
- fordítóUpor LászlóHáy János
- zeneMárkos Albert
- rendezőasszisztensSzabó Szilvia
A dublini születésű Marina Carr – noha nálunk még nem játszották darabját – a drámai műfaj egyik legismertebb képviselője a nemzetközi szín-téren. Első bemutatójával már huszonöt évesen, 1989-ben nagy feltűnést keltett hazájában és Angliában, műveit azóta világszerte bemutatták.
A Macskalápon mai közegbe helyezett sorstragédia, tulajdonképpen kortárs Médeia-variáció, amelyben – ahogy ír színpadon illik – a túlvilág és a borongós tündérmesék sejtelmes alakjai halálos természetességgel járnak-kelnek még az élők között.
Marina Carr hangja összetéveszthetetlen. Tragédiáiban különös sorsú asszonyok próbálják kijátszani – vagy éppenséggel továbbörökíteni – a nemzedékről nemzedékre elkerülhetetlenül beteljesülő családi átkot. Színpadi világa nem realista; erőteljes valóságát a mítosz fénybe vonja, a ballada sötétje beárnyékolja. A Macskalápon – bármily megrendítő is a történet – nemcsak mellbeverő és torokszorító, de pillanatokra mulattató is tud lenni.
A Macskalápon mai közegbe helyezett sorstragédia, tulajdonképpen kortárs Médeia-variáció, amelyben – ahogy ír színpadon illik – a túlvilág és a borongós tündérmesék sejtelmes alakjai halálos természetességgel járnak-kelnek még az élők között.
Marina Carr hangja összetéveszthetetlen. Tragédiáiban különös sorsú asszonyok próbálják kijátszani – vagy éppenséggel továbbörökíteni – a nemzedékről nemzedékre elkerülhetetlenül beteljesülő családi átkot. Színpadi világa nem realista; erőteljes valóságát a mítosz fénybe vonja, a ballada sötétje beárnyékolja. A Macskalápon – bármily megrendítő is a történet – nemcsak mellbeverő és torokszorító, de pillanatokra mulattató is tud lenni.
2005. 03. 25.