A színház világában aligha van izgalmasabb, titokzatosabb hely egy pályája csúcsán álló nagy férfiszínész, úgynevezett \"bölény\" magánöltözőjénél. A sminktükröt keretező apró fehér gyöngyégők, a kerekes fogason sorakozó jelmezek, a falakon sárguló fotók, plakátok, újságcikkek, az évtizedek óta porosodó premier-ajándékok között zajlik a színész életének egyik legfeszültebb, legzárkózottabb része. Itt honol a két Csend - az előadások előtti izgatott, vibráló csend, majd a sikert vagy bukást követő mélyebb, fáradtabb, magányosabb csend.

Magánöltözőjének ebbe a titkos, ingerlő világába hívja meg darabunk hőse, a pályája delén már túljutott érdemes művész, Doráti György a színművészeti főiskola harmadéves hallgatóját, Konkoly Zsuzsát, hogy együtt eljátsszák a férfi régóta dédelgetett álmát: Fellini legendás filmjének, a LA STRADA -nak (Országúton) két főszerepét Zampano-t és Gelsominát.

Dorátinak az Anthony Quinn által oly briliánsan játszott csavargó erőművész megformálása nemcsak szerepálom, hanem egyben bizonyítás is: meg akarja mutatni - talán utoljára - a világnak azt a lelki és színészi gazdagságot, amit több évtizedes pályája során összegyűjtött. A lány számára pedig a híres színésszel való közös munka olyan kiugrási lehetőség, amiért az egész Főiskola irigyli. Ugyanakkor fél is az ingerlékeny, nehéz ember hírében álló Doráti öltözőjének intimitásától.

Az első \"esti próba\" során a \"bölény\" és a \"kezdő\" nemcsak a két híres szerepet ízlelgető, kereső színészekként, de egymásnak feszülő férfiként és nőként is találkoznak.