Egy darab amit sosem láttam még.
Nem is olvastam, csak életem kései szakaszában.
Az én korombeli katolikus gyerek az iskolában nem olvashatott egy ilyen vulgáris, minden erkölcsöt nélkülöző, szexualitástól burjánzó szöveget, csak keresztény
erkölcsűeket.
Most már bánom hogy nem olvastam korábban és kimaradt a sokkoló érzelem-hullám, a nyugtalanító tapasztalat.
Most, hogy végre felfedezem, egyaránt elképedek és megkönnyebülök. A rosszmájú és zsugori öregek kegyetlen ábrázolása, a férjes asszonyok cinizmusa, a fiatalok, akik céljaik elérése érdekében manipulálnak és hazudnak, aztán ez az őrült és cinikus ötlet, hogy egy szex-sztrájk véget vethet a háborúnak – Arisztophanész egy epés paródiát ajánl.
Ezért aztán sajnálom, hogy ilyen későn fedeztem fel a darabot, egy olyan életszakaszban, amikor a mű cinizmusa már csak enyhített a sajátomon. Most úgy érzem, mintha lerónám tartozásom a fiatalabb énem előtt, és az emlékezetemre bíznám jelen olvasat megteremtését. Mintha minden egy olyan életkorban történt volna, amikor a szívet még felzaklatják és elbolondítják az érthetetlen gondolatok.
Szeretem naivul azt gondolni, hogy talán egy szex-sztrájk tényleg véget vethet a háborúskodásnak.

(Dominique Serrand)