A Woyzeckben megszólaló hangok az őrület hangjai, amelyek arról beszélnek, hogy nincs (többé) törvény, és a szegény emberek számára a természet helyettesíti a törvényt, ám ez az ürességhez hasonló: kocsmákban kiivott flaskák, állati fények az éjszakában. Mert még azelőtt megíratott, hogy a „szegény emberek” a forradalom alanyaivá alakultak volna, tehát még azelőtt, hogy egy törvény köré csoportosultak volna, vagy valami köré, amely azt helyettesíteni képes. Woyzeck és Marie története – annak ellenére, hogy történelmileg meghatározott, pontosabban: Németország patkánylyukában játszódik, nem ad módot sem hősies agitációra, sem bármilyen irányított vagy oktató jellegű előadásra.”

(Jean-Christophe Bailly)

Mi marad a Woyzeck-ből? Semmi – semmi, kivéve Büchner művének rejtélyét, amelyet Nagy csodálatos módon megőriz: a látomás, a gyötrelem, a gyilkosság. A természet alantas parancsai, amelyek az embert egy fájdalmas bábuvá alacsonyítják le. A balsors atavizmusa. A végzetszerű szakadék.

A belgrádi, hamburgi, Chividale-i, Perigaux-i, moszkvai Arany Maszk és UNICEF-nagydíjak után Nagy József 2001-ben elnyerte a legrangosabb európai színházi-díjat, az Európai Színházak Szövetségének Taormina nevű Európa-nagydíját (Premio Europeo per il Teatro Taormina).

Az előadás elnyerte a közönség első díját a 32. BITEF Fesztiválon (Belgrád, 1998) és az Oroszországban bemutatott legjobb külföldi előadásnak kijáró Arany Maszk-díjat (2002).

(Frédéric Ferney, Le Figaro)