A darab az 1800-as évek elején játszódik Lengyelországban és az ukrán mocsárvidéken, a galíciai havasokban, az isten háta mögött. Valaha itt élt egy titokzatos nép, a haszidok közössége. A haszidizmus misztikus, népi mozgalom, mely az ősi, komor zsidó hitet valami panteisztikus örömvallássá varázsolta át. A haszidizmus mesékben, legendákban maradt ránk. A sok-sok legenda közös jegye a naív bölcsesség és a paraszti humor. A negyedi kapu egy eredeti haszid legenda szabad feldolgozása.

Hősünk, Írele gyönyörű nyomorban, az ártatlanság boldog állapotában él Lembergben a feleségével. Mégis elmegy, elindul, hogy megkeresse az ő Tanítóját. Hosszú éveken keresztül vándorol egyik eldugott falvacskából a másikba, fölkeresi a nagy haszid tanítókat, de egyikben sem találja meg a maga Mesterét. Azonban mindegyiküktől tanul valamit. Az egyik bölcstől megtanul nevetni, a másiktól megtanul enni, a harmadiktól megtanulja, hogy van olyan bölcs, akitől az ember nem tanulhat semmit. Egy erdőben, egy titokzatos lánytól megtanulja a szerelem sötét titkait. És vándorol tovább. Egy következő szent tanítónál megtanul amúgy istenigazából lerészegedni, később megtanulja, milyen bölcs dolog a butaság. Jár mestertől mesterig, keresi reménykedve, egyre reménytelenebbül az ő egyetlen és igazi Tanítóját. Addig keresi, amíg az út végén egyszer csak kiderül, hogy ő maga vált Mesterré. Jíde Hers, a falu bolondja ismeri fel benne a „Mestert”, akitől „nagy és misztikus titkokat” tanult meg, például azt, hogy hogyan kell befűzni egy cipőfűzőt.

A negyedik kapu műfaja \"klezmerdarab\". A zenészek a játék egyenrangú részvevői. Egy átmulatott éjszakán a színészekkel közösen játsszák-muzsikálják-mesélik el nekünk Írele történetét.