A Szép Ernő azonos című regényéből készült színpadi mű a múlt század drámairodalmának egyik legszebb, de minden bizonnyal legpoétikusabb alkotásai közül való. Tóth Manci „varonessz” és Csacsinszky Pali „bankonc” szerelmének története olyan édes-bús, könnyfakasztóan nevetős, megható mese, ahol a végül beteljesült szerelem hosszú és fájdalmas haldoklás nélkül zuhan sírjába.
A Lila ákác című regény, illetve az ebből, a szerző által írt színpadi mű átiratát Guelmino Sándor készítette.

Csacsinszky Pali a boldogságot, az eszményi nőt keresi – ajzottan, naivan, boldogtalanul. A boldogságot keresi – és csacsi módon nem veszi észre, hogy ott hever a lába előtt. Ám mire felvenné – a boldogság már el is illant. És vele együtt az ifjúság.
A Lila ákác fájdalmasan mulatságos visszaemlékezés az első szerelemre. Az első szerelemre, ami egy bohókás, játékos, szertelen, csupa élet, csupa kacagás fiatal lány képében érkezik Pali életébe. Pali azonban nem tudja értékelni azt, amiért nem küzdött meg, aminek semmi köze az általa elképzelt regényes, idealizált kapcsolathoz. A Lila ákác épp ezért visszaemlékezés az első, keserű csalódásokra is. A csalódásra az eszményi nőben, csalódásra önmagunkban.
A Lila ákác majd százéves története sok könnyet és még több kacagást ígér – és szembesülést fiatalkori önmagunkkal.