Georges Feydeau
„…A maga szép szerelméért szörnyű pácba kerültem…
Két in fl agranti is a nyakamba szakadt egyszerre!…Két tettenérés, de egyikben sem vagyok vétkes!...
Rajtacsípett egy férj, akit nem is ismerek!
Rajtacsípett a feleségem ugyanazzal az asszonnyal, akit szintén nem ismerek!... Válóper vár rám!... És válóper fenyegeti azt a nőt, akit nem ismerek, s aki elválik attól az úrtól, akit szintén nem ismerek, és amely perben én lennék a bűnbak!...”
(fordította: Aczél János)


„Feydeau humora mély forrásból merített: a valóságos életből... Keserűsége szinte oly mély, mint a Strindbergé. Talán keserűbb is, mert már nem tartja érdemesnek, hogy lázadozzék, mint Strindberg, hanem csak kacag, kacag...
Feydeau a mindennapi élet legszürkébb jeleneteiből, közönséges perpatvaraiból, legunalmasabb családi mozzanataiból csiholja ki azt az isteni szikrát, amit humornak nevezünk. Ő a fölséges bohóc, aki az élet megdöbbentőn szürke és egyhangú érthetetlenségét a kacagás csengő aranypénzévé változtatja...”
(Színi Gyula: Feydau. Nyugat 1921. 13.szám)

„Nagyon szeretem Feydaut, kiváló vígjátékírónak tartom, fantasztikus színpadismerettel, szellemességgel rendelkezik. Sokan idegenkednek tőle, de ők nem ismerik mélyrehatóan… A neves drámaíró matematikus pontossággal szerkeszti meg komédiáit. Ő az első a drámairodalomban, aki a házasságok, hálószobák intim titkait színpadra merte vinni. Az irodalmárok ódzkodnak tőle, de a látszólagos pongyola szöveg mögött mindig megjelenik egy nagyon fontos világkép az élet tanulságaival.”
(Kövesdy István)