Színházak
Kecskeméti Katona József Színház Üzemszínház
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
Kiss CsabaA dög
- Irénfeleség, 40 év körüliTöreky Zsuzsa
- Gézaférj, 45 év körüliHorányi László
- Lilikelány Igalról, 20 év körüliHorváth Erika
- Varga úrLilike pártfogója, 50-60Vitéz László
- PistiGéza öccse, 35-40 körüliFazakas Géza
- Dr. Bittnernőgyógyász, 50-60 körüliKiss Jenő
- ÖreganyaLilike nagyanyja, 70-80Jablonkay Mária
- Ivánoperatőr, 30-50 közöttSzéplaky Géza
- Lojziálmos stájner melák 30-50 közöttReiter Zoltán
- PasiIrén kapcsolata, 40 körüliPál Attila
- rendezőPinczés István
- díszlettervezőMinorics Krisztián
- jelmeztervezőHuszthy Edit
- dramaturgGyergyádesz László
- játéktérPinczés István
- rendezőasszisztensFrigyesi Tünde
Kortárs magyar dráma bemutatóján mindig kicsit izgulnak a színigazgatók, pedig a nagy klasszikusok is „kortársak” voltak egyszer és aktualitásuk emelte őket a halhatatlanok sorába. Pinczés István rendező gyakran vállalja kortársai műveinek színrevitelét, talán mert érzékeli az egyre nagyobb érdeklődést a közönség részéről és a szakmai elismerés sem marad el.
A Dög szerzője, Kiss Csaba sokoldalú, nyughatatlan színházi ember. Számtalan darabot rendezett, dramatizált és hamarosan megjelenik öt drámáját tartalmazó kötete. A klasszikus műveket is újragondolta, átírta, amikor előadást rendezett és drámai formát öltöttek kezében a Csehov novellák és levelek is. A Dög című színművét szinte egyszerre kezdték el próbálni Kecskeméten és a Vígszínházban. A látszólag egyszerű szerelmi háromszög története, a szer-ző saját bevallása szerint, igaz történetek cserepeiből állt össze benne drámai művé.
Kiss Csaba, aki gyakran rendezi saját darabjait is, a következő sorokkal engedte útjára művét:
„Olyan furcsa érzés ősbemutató előtt újra kézbe venni a darabot. Az én darabom – és mégsem. Valami idegen illat, ‘premier‘-parfüm van rajta, mint egy titkos utakon járó nõn.
Forgatom a nyomtatott szöveget. ‘A feleség sír‘ – írja a ‘szerző‘.
Milyen különös: ezek most még csak szavak, betűk, papíron fekvő apró fekete ábrák, fol-tok. Hamarosan egy élő nõ – sőt két élő, eleven nõ – arcán fog valódi, enyhén sós könny foly-ni, azért mert valaki azt írta a papírra: ‘a feleség sír‘. És ha jól írta, és ha jól sír, akkor estéről estére egy csomó ember fog furcsa bizsergést érezni a szeme tájékán, szorítást a torkában, ott, amikor ‘a feleség sír‘.
És ahol azt írja a hideg, fekete betű, hogy ‘ráfonódik forrón, szomjasan‘, ott hamarosan két valóságos élő ember, egy középkorú férfi és a serdülő-korból éppen csak kinőtt lány fog vággyal, ‘forrón szomjasan‘ összeölelkezni. Egymást kívánó, valódi vággyal – ha jó nekik együtt játszani. Lehet, hogy arra a jelenetre egymásba is szeretnek – egy kicsit. Azért, mert úgy jobb, izgalmasabb nekik eljátszani azt, amit valaki két évvel ezelőtt egy éjszaka, egyedül papírra vetett.
Furcsa dolog ez. Illúzió. Misztérium. Színház.”
Kiss Csaba
A Dög szerzője, Kiss Csaba sokoldalú, nyughatatlan színházi ember. Számtalan darabot rendezett, dramatizált és hamarosan megjelenik öt drámáját tartalmazó kötete. A klasszikus műveket is újragondolta, átírta, amikor előadást rendezett és drámai formát öltöttek kezében a Csehov novellák és levelek is. A Dög című színművét szinte egyszerre kezdték el próbálni Kecskeméten és a Vígszínházban. A látszólag egyszerű szerelmi háromszög története, a szer-ző saját bevallása szerint, igaz történetek cserepeiből állt össze benne drámai művé.
Kiss Csaba, aki gyakran rendezi saját darabjait is, a következő sorokkal engedte útjára művét:
„Olyan furcsa érzés ősbemutató előtt újra kézbe venni a darabot. Az én darabom – és mégsem. Valami idegen illat, ‘premier‘-parfüm van rajta, mint egy titkos utakon járó nõn.
Forgatom a nyomtatott szöveget. ‘A feleség sír‘ – írja a ‘szerző‘.
Milyen különös: ezek most még csak szavak, betűk, papíron fekvő apró fekete ábrák, fol-tok. Hamarosan egy élő nõ – sőt két élő, eleven nõ – arcán fog valódi, enyhén sós könny foly-ni, azért mert valaki azt írta a papírra: ‘a feleség sír‘. És ha jól írta, és ha jól sír, akkor estéről estére egy csomó ember fog furcsa bizsergést érezni a szeme tájékán, szorítást a torkában, ott, amikor ‘a feleség sír‘.
És ahol azt írja a hideg, fekete betű, hogy ‘ráfonódik forrón, szomjasan‘, ott hamarosan két valóságos élő ember, egy középkorú férfi és a serdülő-korból éppen csak kinőtt lány fog vággyal, ‘forrón szomjasan‘ összeölelkezni. Egymást kívánó, valódi vággyal – ha jó nekik együtt játszani. Lehet, hogy arra a jelenetre egymásba is szeretnek – egy kicsit. Azért, mert úgy jobb, izgalmasabb nekik eljátszani azt, amit valaki két évvel ezelőtt egy éjszaka, egyedül papírra vetett.
Furcsa dolog ez. Illúzió. Misztérium. Színház.”
Kiss Csaba
2004. 05. 18.