Kortárs magyar dráma bemutatóján mindig kicsit izgulnak a színigazgatók, pedig a nagy klasszikusok is „kortársak” voltak egyszer és aktualitásuk emelte őket a halhatatlanok sorába. Pinczés István rendező gyakran vállalja kortársai műveinek színrevitelét, talán mert érzékeli az egyre nagyobb érdeklődést a közönség részéről és a szakmai elismerés sem marad el.
A Dög szerzője, Kiss Csaba sokoldalú, nyughatatlan színházi ember. Számtalan darabot rendezett, dramatizált és hamarosan megjelenik öt drámáját tartalmazó kötete. A klasszikus műveket is újragondolta, átírta, amikor előadást rendezett és drámai formát öltöttek kezében a Csehov novellák és levelek is. A Dög című színművét szinte egyszerre kezdték el próbálni Kecskeméten és a Vígszínházban. A látszólag egyszerű szerelmi háromszög története, a szer-ző saját bevallása szerint, igaz történetek cserepeiből állt össze benne drámai művé.
Kiss Csaba, aki gyakran rendezi saját darabjait is, a következő sorokkal engedte útjára művét:
„Olyan furcsa érzés ősbemutató előtt újra kézbe venni a darabot. Az én darabom – és mégsem. Valami idegen illat, ‘premier‘-parfüm van rajta, mint egy titkos utakon járó nõn.
Forgatom a nyomtatott szöveget. ‘A feleség sír‘ – írja a ‘szerző‘.
Milyen különös: ezek most még csak szavak, betűk, papíron fekvő apró fekete ábrák, fol-tok. Hamarosan egy élő nõ – sőt két élő, eleven nõ – arcán fog valódi, enyhén sós könny foly-ni, azért mert valaki azt írta a papírra: ‘a feleség sír‘. És ha jól írta, és ha jól sír, akkor estéről estére egy csomó ember fog furcsa bizsergést érezni a szeme tájékán, szorítást a torkában, ott, amikor ‘a feleség sír‘.
És ahol azt írja a hideg, fekete betű, hogy ‘ráfonódik forrón, szomjasan‘, ott hamarosan két valóságos élő ember, egy középkorú férfi és a serdülő-korból éppen csak kinőtt lány fog vággyal, ‘forrón szomjasan‘ összeölelkezni. Egymást kívánó, valódi vággyal – ha jó nekik együtt játszani. Lehet, hogy arra a jelenetre egymásba is szeretnek – egy kicsit. Azért, mert úgy jobb, izgalmasabb nekik eljátszani azt, amit valaki két évvel ezelőtt egy éjszaka, egyedül papírra vetett.
Furcsa dolog ez. Illúzió. Misztérium. Színház.”
Kiss Csaba