Színházak
Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kelemen László Kamaraszínháza
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 1973/1974
Eugene ScribeAdrienne - A por művészete
Comédie-drame, prózában
- Adrienne LecouvreurA Comédie Française-bőlBörcsök Enikő
- MauriceSaxe GrófjaSzarvas Attila
- Bouillon HercegSzokolai Péter
- A Hercegnőa feleségeBalogh Erika
- ChazeuilAbbéFazakas Géza
- Athénaïsd’Aumont HercegnőKertész Kata
- MichonnetA Comédie Française JátékmestereMakranczi Zalán
- M. JouvenotA Comédie Française Rendes TagjaPethő Orsolya
- M. DangevilleA Comédie Française Rendes TagjaKertész Kata
- M. QuinaultA Comédie Française Rendes TagjaBáhner Péter
- M. PoissonKertész Richárd
- rendezőZsótér Sándor
- díszlettervezőAmbrus Mária
- jelmeztervezőBenedek Mari
- dramaturgUngár Júlia
Augustin Eugène Scribe(1791-1861)francia színdarabíró. Victorien Sardou mellett az ő nevéhez fűződik a „pièce bien faite”, a „jól megcsinált színdarab” fogalma. A színházhoz volt érzéke. A hatás a teatralitás iránti fogékonysága miatt kérték fel számos operaszövegkönyv megírására. Az Adrienne Lecouvreur című darabjából, amelyet Ernest Legouvé társaságában írt 1849-ben, Cilea komponált operát.
Csepreghy Lajos és Egressy Benjámin fordításában, Lendvay Márton rendezésében mutatta be a Nemzeti Színház 1850. május 14-én.
Felújítás: 1883. június 1. és 1890. február 13.
Sarah Bernhardt társulatával eljátszta a Népszínházban 1881. november 15.
Adrienne Lecouvreur (1692-1730) korának legnagyobb tragikája volt. 1717-ben lépett föl először a Comédie Française-ben. Színháztörténetet csinált. Közvetlen egyszerűséggel szólaltatta meg a klasszikus francia drámaköltők, Pierre és Thomas Corneille, Racine hősnőit. Szépsége finomsággal, méltósággal párosult. Irodalmi szalonjában Voltaire is megfordult. Élete nagy szerelme Maurice de Saxe gróf, Franciaország hős tábornoka, a lengyel király törvénytelen fia, az arisztokrata hölgyek bálványa. Halálának körülményei homályosak. Hogy Bouillon hercegné megbízásából mérgezték volna meg – nem bizonyított.
Scribe darabjában valóságos személyek keverednek fiktív alakokkal, történelmi tények a fantázia játékával. Összecsúszik színház és valóság, a színpadi rivális a szerelmi riválissal. A szalonokban színjáték folyik, a színpadon és színfalak mögött hétköznapi munka. Adrienne, amíg csak a tragédiát szerette, biztonságos burokban élt. De szerelmes lesz, kilép az életbe, a kicsinyes, hazug, bosszúálló világba, ahol nem ismeri ki magát olyan jól, mint a tragédiákban. És ez lesz a tragédiája….
Csepreghy Lajos és Egressy Benjámin fordításában, Lendvay Márton rendezésében mutatta be a Nemzeti Színház 1850. május 14-én.
Felújítás: 1883. június 1. és 1890. február 13.
Sarah Bernhardt társulatával eljátszta a Népszínházban 1881. november 15.
Adrienne Lecouvreur (1692-1730) korának legnagyobb tragikája volt. 1717-ben lépett föl először a Comédie Française-ben. Színháztörténetet csinált. Közvetlen egyszerűséggel szólaltatta meg a klasszikus francia drámaköltők, Pierre és Thomas Corneille, Racine hősnőit. Szépsége finomsággal, méltósággal párosult. Irodalmi szalonjában Voltaire is megfordult. Élete nagy szerelme Maurice de Saxe gróf, Franciaország hős tábornoka, a lengyel király törvénytelen fia, az arisztokrata hölgyek bálványa. Halálának körülményei homályosak. Hogy Bouillon hercegné megbízásából mérgezték volna meg – nem bizonyított.
Scribe darabjában valóságos személyek keverednek fiktív alakokkal, történelmi tények a fantázia játékával. Összecsúszik színház és valóság, a színpadi rivális a szerelmi riválissal. A szalonokban színjáték folyik, a színpadon és színfalak mögött hétköznapi munka. Adrienne, amíg csak a tragédiát szerette, biztonságos burokban élt. De szerelmes lesz, kilép az életbe, a kicsinyes, hazug, bosszúálló világba, ahol nem ismeri ki magát olyan jól, mint a tragédiákban. És ez lesz a tragédiája….
2005. 02. 10.