A fösvény-t az egyetemes színpadi irodalomnak ezt az alapművét Moliére 1688-ban írta, már túl legnagyobb műveinek többségén, a Nők iskoláján, a Tartuffe-ön, a Don Juanon, s az Embergyűlölőn - teljes művészi érettségét reprezentálja.
Harpagon, a fösvény alakja talán leggrandiózusabb, amelyet Moliére teremett. A pénz által igazgatott világ lényege koncentrálódik és nő benne a szörnyetegségig hatalmassá. Illyés Gyula tömör megfogalmazásával: Érzelem éppúgy nincs benne, akár az aranyában.\"


Egyetlen magára valamit adó színház sem lehet meg hosszabb ideig a drámairodalom klasszikusai nélkül. A Kassai Thália Színház 1969-es megalakulása után sorozatban játszotta a nagy műveket, majd a múlt század hetvenes éveinek végétől a kilencvenes évekig gyakorlatilag egy világirodalmi értékű művet sem találhattunk műsorán.
A színház miután 1990-ben önállóvá vált, Shakespeare, Moliére, Csehov és Goldoni műveket is műsorra tűzött. Ezt a gyakorlatot annál is inkább folytatjuk, mivel a remekművek színpadra állításából adódó kihívás színészeinknek is komoly hasznára válik de a közönség is nagyra értékeli.
„A fösvény” örök értékű mű. Ma ismét rendkívüli módon aktuális. Jó lehetőséget ad arra, hogy beszéljünk az utóbbi tizenöt év nem mindig szimpatikus jelenségeiről. A rendszerváltás utáni időszak „vad kapitalizmusában” kialakult egy társadalmi réteg, amely mára komoly szerephez jutott az élet minden területén. Ezt a réteget akár vállalkozói-nak is hívhatnánk. Ebbe a csoportba tartozó emberek kialakítottak egy új gondolkodásmódot, új életstílust és egy merőben új értékrendet, amelyet féltenek és semmitől sem riadnak vissza védelmében. Ez az életstílus a pénz és a gazdagság körül forog. Gyermekeik számára ez az életmód már evidens de sokszor érthetetlen számukra az elvesztésétől való félelem. A pénzimádat lélekgyötrő komédiája természetesen nem minden szempontból tükröz negatív vonásokat. A fösvény Harpagon a mértéktartást próbálja tökélyre fejleszteni magában, mert nem képes az élet sokszínűségét fölmérni és leragad a gazdagság féltésénél. A színpad kiszínesedik, az élet felgyorsul, ő azonban ott ül szürke lelkülettel, pénzét markolászva és mutogatva s próbálja elhitetni, hogy ő már boldog.

A darab bemutatóját 2006. május 25-ére tervezzük, rendezője az a Csiszár Imre lesz, aki 2002 januárjában Camus Caligula című drámáját állította Kassán színpadra.