Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- Paulina SalasTóth Tünde
- Gerardo Escobara férje, ügyvédifj. Kovács Levente
- Jorge MirandaorvosDobos Imre
- rendezőHarsányi Zsolt
- díszlettervezőTorkos István
- jelmeztervezőTorkos István
- fordítóPrekop GabriellaOláh Tibor
- súgóTentea Katalin
- ügyelőVajda Zoltán
Ariel Dorfman chilei származású szerző amellett, hogy novellákat, esszéket és drámákat írt, emberjogi aktivistaként is szerepet vállalt, s ez műveire is rányomta a bélyeget. A halál és a lányka című drámája minden bizonnyal legismertebb alkotása, melyet a szerző 1990-ben írt, amikor Chilében kezdetét vette a demokrácia. A nagy sikerű darabot a világ különböző színpadain játszották, s a mű alapján Roman Polanski filmet is rendezett.
A történet egy dél-amerikai országban játszódik, ahol a hosszú ideig tartó diktatórikus rendszert követően kezdetét veszi az egykori bűntettek demokratikus úton való kivizsgálása. A bizottság tagjai között van a frissen kinevezett Gerardo is, akinek feleségét, Paulinát évekkel korábban hosszasan kínozták, és többször is megerőszakolták. A férj és a feleség életébe becsöppen dr. Miranda, aki az első percekben mint jó szándékú polgár tűnik fel, a feleség azonban korábbi kínzóját véli felfedezni benne. Azt az embert, aki Schubert A halál és a lányka című zenéjére vallatta és erőszakolta meg őt. A szerepcsere során a hajdani vallató áldozattá válik, s az lesz a hóhér, akit korábban megkínoztak. Az ügyvéd, vádló és áldozat háromszögben a szerző olyan kérdéseket feszeget, mint hogy megbocsátható-e mindaz, amit Paulinával tettek, hogy a bűnösökkel szemben el lehet-e járni demokratikus úton, s meg lehet-e szabadulni azoktól a traumáktól, amelyeket az ember egy diktatórikus rendszerben élt át.
Gálovits Zoltán
2006. 03. 31.