Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Tatár RózsaAdy és Adél
- SzereplőFarkas Ibolya
- rendezőTörök Viola
- díszlettervezőTörök ViolaTakács Tímea
- jelmeztervezőTörök ViolaTakács Tímea
- fényIncze Róbert
- hangIncze Róbert
,,Piros-fekete glóriával
Evezz, evezz csak csöndesen.
Én tudom, hogy lelkembe süllyedsz
S ott halsz meg majd, én szerelmesem.”
Ady neve és szerelmi költészete örökre összekapcsolódik Léda nevével, hiszen több, mint százötven szerelmes költeménye közül több mint fele Lédához szól. Brüll Adél, a nagyvilági úrinő és Ady találkozása mindkettejük életében sorsszerű élmény volt. Ady azonnal beleszeretett az asszony nagyvilági varázsába és sugárzó nőiességébe. Hosszú és viharos szerelmüknek a költő vetett véget. Kegyetlen szakítóversben számolt le nagy szerelmével, Lédával. Az Elbocsátó, szép üzenet, az egyik leghíresebb szerelmi búcsúvers a magyar irodalomban.
„Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”
Tatár Rózsa Ady és Adél – ”Lázálmok” az életünkből című monodrámáját a Cédrus Művészeti Alapítvány Nívódíjával jutalmazták. A dráma a magányos és boldogtalan Léda hattyúdala. Az egykor bálványozott nő, a végzet asszonya a halálos ágyán megidézi a halott költőt és újraéli viharos szerelmük minden boldog és fájó epizódját.