Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Luigi PirandelloHat szereplő szerzőt keres
Színmű
- ApaKardos M. Róbert
- AnyaTóth Tünde
- MostohalányMezei Gabriella m.v.
- FiúDimény Levente
- KisfiúFábián Tamás m.v.
- KislányBődi Csenge m.v.
- Madame PaceHalasi Erzsébet
- IgazgatóDobos Imre
- Első színésznőFirtos Edit
- Első színészifj. Kovács Levente
- A második színésznőFábián Enikő
- A fiatal színésznőGajai Ágnes
- A fiatal színészSzotyori József
- SzínészTóth AlbertPál HunorCsepei RóbertKiss CsabaVarga Balázs
- SzínésznőMolnár JúliaKovács Enikő
- ÜgyelőHajdu Géza
- SúgóCsíki Ibolya
- TitkárKocsis Gyula
- SzínpadmesterCsatlós Lóránt
- rendezőZakariás Zalán m.v.
- díszlettervezőCsiki Csaba m.v.
- jelmeztervezőGyörgy Eszter m.v.
- ügyelőJoó Emilia
- súgóŢentea Katalin
- hangZsurka JózsefBősze László
- világításNosz BotondNagy Imre
A Hat szereplő szerzőt keres a 20. század legtöbbet feldolgozott darabja. Azzal foglalkozik, amit a legtöbb dráma feledni igyekszik: a színházi előadás valóságának és a megjelenítés illúziójának viszonyával. A 20. századra elvesztek az illúziók, hiteltelenné váltak a szerepek, ez vezetett a dráma válságához. A szöveg szereppé vált, a színész pedig a látszat kézművesévé. Pirandello azt vizsgálja, megmaradt-e még a valóság és az előadás összekapcsolódásának lehetősége. A Hat szereplő szerzőt keres jelképes alakjai nem tudják, mit cselekedjenek, hiszen csak jelmezek, csak szerepek, akiket még nem írt meg senki. De amikor bármelyiket megírják, akkor ő már nem ő: egyéniségből hazug személyiségek lettek. Egyszerre szorongató és bohózatos játék ez.
“Azon iparkodunk, hogy megfojtsuk azt, ami anekdotikus, eltöröljük a »jól megcsinált darab fogalmát«... Pirandello fogta magát egy napon, és egy elmés csínnyel [...] teljesen megfojtotta: a Hat szereplő szerzőt keres című darabjával”, írja Jean Anouilh egy levelében. 1921-ben, illetve még inkább az 1925-ös átdolgozás után, a szerző valóban egy merészen új művet bocsátott útjára – azóta is a szimbolizmustól, az expresszionizmustól kezdve a futurizmusig számos irányzattal rokonítják. A mű ősbemutatója, bár többek érdeklődését és rokonszenvét felkeltette, Rómában megbukott, néhány nappal később Milánóban azonban viharos sikere lett, s ezután már a világhír következett. Az 1923-as párizsi bemutatóról mint a kor francia kulturális életének nagy eseményéről emlékeznek meg: az orosz származású Georges Pitoëff rendezte, és főszerepét (az Apát) is ő alakította. Értelmezésében a darab expresszionista látomás volt: a szereplők felvonón érkeztek a színpadra, erős, zöldes fény világította meg őket. Pirandello kezdetben ugyan idegenkedett ettől az interpretációtól, de hamarosan felismerte jelentőségét, s hatása érezhető darabja végleges változatán is.
Az előadás rendezője, Zakariás Zalán a bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői szakán végzett 2006-ban. Legutóbb a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulatával dolgozott együtt, Ödön von Horváth darabját, a Mesél a bécsi erdőt vitte színre, az udvarhelyi társulat ezzel az előadással vett részt az idei Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján. Emellett rendezett még Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben és Kolozsváron is.
*Luigi Pirandello (1867—1936) sokak szerint a 20. század legnagyobb hatású drámaírója, de csak 31 éves korában jutott eszébe drámát is írni, és 49 éves, amikor első színpadi sikerét aratja. Szicíliai volt. Örökölte a dél-itáliainál is dél-itáliabb nép nyelvét is, szenvedélyességét is. Családja kétszer is kitagadta, mert olyan nővel jegyezte el magát, akit a szülők nem kívántak menyükül. Miután otthon kitagadták, ő mind a két menyasszonyt otthagyta. Változatos szerelmi élete hamarabb lett közismert a szicíliai jobb körökben, mint írói tevékenysége. Később megismerkedett apja üzlettársának leányával, és beleszeretett. Ennek végre a szülők is örültek, hiszen a házassággal a kénbánya és kénnagykereskedés tulajdonjoga egyesült. Egy földcsuszamlás következtében azonban az óriási kénbánya beomlott. A nagyvállalkozás egyik percről a másikra tönkrement.A gondtalanságot biztosító jövedelem semmivé vált. Pirandello felesége előbb búskomorságba esett, majd hamarosan kitört rajta az elmebaj. Kényszerképzetei keletkeztek, tudathasadás zavarta elméjét, nem tudta megkülönböztetni a tényeket és képzeletét. Pirandello azonban már annyira szerelmes volt megzavarodott feleségébe, hogy nem engedte őrültekházába. Vállalta, hogy otthon ő maga ápolja. Ettől kezdve, hogy megmaradjon a lelki összhang, beleélte magát az asszony kényszerképzeteibe, berendezkedett a tudathasadásba. Csak így érthető igazán legnagyobb drámáinak jellemábrázolása: a tudat állandó kettősségének reális színrevitele. Így éltek közel húsz évig, az asszony haláláig. A normális nők mellett hűtlen volt, az elmebeteghez szerelmesen hű maradt. Majd az özveggyé vált férfi, túl ötvenedik évén mindhaláláig hajszolta és váltogatta a nőket, főleg a szerepeit sikerrel játszó színésznőket.
“Azon iparkodunk, hogy megfojtsuk azt, ami anekdotikus, eltöröljük a »jól megcsinált darab fogalmát«... Pirandello fogta magát egy napon, és egy elmés csínnyel [...] teljesen megfojtotta: a Hat szereplő szerzőt keres című darabjával”, írja Jean Anouilh egy levelében. 1921-ben, illetve még inkább az 1925-ös átdolgozás után, a szerző valóban egy merészen új művet bocsátott útjára – azóta is a szimbolizmustól, az expresszionizmustól kezdve a futurizmusig számos irányzattal rokonítják. A mű ősbemutatója, bár többek érdeklődését és rokonszenvét felkeltette, Rómában megbukott, néhány nappal később Milánóban azonban viharos sikere lett, s ezután már a világhír következett. Az 1923-as párizsi bemutatóról mint a kor francia kulturális életének nagy eseményéről emlékeznek meg: az orosz származású Georges Pitoëff rendezte, és főszerepét (az Apát) is ő alakította. Értelmezésében a darab expresszionista látomás volt: a szereplők felvonón érkeztek a színpadra, erős, zöldes fény világította meg őket. Pirandello kezdetben ugyan idegenkedett ettől az interpretációtól, de hamarosan felismerte jelentőségét, s hatása érezhető darabja végleges változatán is.
Az előadás rendezője, Zakariás Zalán a bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői szakán végzett 2006-ban. Legutóbb a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulatával dolgozott együtt, Ödön von Horváth darabját, a Mesél a bécsi erdőt vitte színre, az udvarhelyi társulat ezzel az előadással vett részt az idei Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján. Emellett rendezett még Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben és Kolozsváron is.
*Luigi Pirandello (1867—1936) sokak szerint a 20. század legnagyobb hatású drámaírója, de csak 31 éves korában jutott eszébe drámát is írni, és 49 éves, amikor első színpadi sikerét aratja. Szicíliai volt. Örökölte a dél-itáliainál is dél-itáliabb nép nyelvét is, szenvedélyességét is. Családja kétszer is kitagadta, mert olyan nővel jegyezte el magát, akit a szülők nem kívántak menyükül. Miután otthon kitagadták, ő mind a két menyasszonyt otthagyta. Változatos szerelmi élete hamarabb lett közismert a szicíliai jobb körökben, mint írói tevékenysége. Később megismerkedett apja üzlettársának leányával, és beleszeretett. Ennek végre a szülők is örültek, hiszen a házassággal a kénbánya és kénnagykereskedés tulajdonjoga egyesült. Egy földcsuszamlás következtében azonban az óriási kénbánya beomlott. A nagyvállalkozás egyik percről a másikra tönkrement.A gondtalanságot biztosító jövedelem semmivé vált. Pirandello felesége előbb búskomorságba esett, majd hamarosan kitört rajta az elmebaj. Kényszerképzetei keletkeztek, tudathasadás zavarta elméjét, nem tudta megkülönböztetni a tényeket és képzeletét. Pirandello azonban már annyira szerelmes volt megzavarodott feleségébe, hogy nem engedte őrültekházába. Vállalta, hogy otthon ő maga ápolja. Ettől kezdve, hogy megmaradjon a lelki összhang, beleélte magát az asszony kényszerképzeteibe, berendezkedett a tudathasadásba. Csak így érthető igazán legnagyobb drámáinak jellemábrázolása: a tudat állandó kettősségének reális színrevitele. Így éltek közel húsz évig, az asszony haláláig. A normális nők mellett hűtlen volt, az elmebeteghez szerelmesen hű maradt. Majd az özveggyé vált férfi, túl ötvenedik évén mindhaláláig hajszolta és váltogatta a nőket, főleg a szerepeit sikerrel játszó színésznőket.
2010. 10. 23.