„A mű három nagy szerkezeti szakaszra tagolódik. Az első az angol vidék csendes életét mutatja be epikus hömpölygéssel, a második az országutak világát pikareszkszerű kalandfüzérben, a harmadik a fõvárost és az arisztokráciát egyre gyorsuló iramú cselekménnyel, bravúrosan halmozott drámai helyzetek sorozatában. Mindez a korabeli angol társadalom szinte enciklopédikus teljességű ábrázolását teszi lehetõvé. A tipikus figurák, helyszínek és helyzetek valóságos rengetege a Tom Jones, mégis könnyű köztük az eligazodás, mert a legváltozatosabb egyedik vonásokkal különböznek egymástól. A szerző korántsem idealizál, az emberi jellemet jó és rossz összjátékaként értelmezi, a cselekedeteket összetett okokkal motiválja. Elevenen él benne az ember és a társadalom megváltoztathatóságnak hite és a javítás szándéka. Ennek eszköze, mint ki is fejti, az eleven jellemekben megtestesülő példák felmutatása, s a hibák nevetségessé tétele. A legnagyobb kedvvel a képmutatás ellen hadakozik. A valósághű ábrázolást szatirikus ér szövi át, a jellemzés gyakran karikaturisztikussá válik, ezt azonban Fielding meleg humora, a művet mélyen átható derű enyhíti. Felvilágosodott emberszeretete és optimizmusa mutatkozik meg humorában csakúgy, mint posványban is megfürdetett hősének megtisztulásában.”

(Világirodalmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest)