Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Witold GombrowiczYvonne, burgundi hercegnő
- YvonneKicsid Gizella
- Ignác királyNemes Levente
- Margit királynéGajzágó Zsuzsa
- Fülöp hercegtrónörökösMátray László
- KamarásPálffy Tibor
- IzaudvarhölgyPál Ferenczi Gyöngyi
- CirillVáta Loránd
- CipriánKolcsár József
- I. nagynéniMolnár Gizella
- II. nagynéniKrizsovánszky Szidónia
- InnocentudvaroncErdei Gábor
- ValentinlakájBotka László
- KancellárKőmíves Mihály
- MarsallVeress László
- FőbíróLászló Károly
- I. udvarhölgyFekete Mária
- II. udvarhölgyTulit (Ruszuly) Éva
- III. udvarhölgyP. Magyarosi Imola
- IV. udvarhölgyFatma Mohamed
- KoldusDarvas László
Fodrász: Győry Andrea
Az elõadás elkészítésében közremûködtek:
Deák Barna Deák M. Ria (produkciós vezetõk), Langer Csaba/Langer Studio (stúdiómunkák); Veres János (színpadmester), Barti István, Kecskés István, Lupu János, Madarász Árpád, Orbán István, Szávuly Tamás, Tamás Gábor (díszítõk); Péter István, Molnár Tibor, Opra Jenõ, Péterffy Csaba (asztalosok); Kocsis Boldizsár János, Kovács Gábor (lakatosok); Zayzon Ádám (kellék-készítõ mester); László Attila (kárpitos); Serester Rozália, Porzsolt Dénes, Bakó Zsuzsa, Solymosi Zsuzsa, Szekeres Imre, Tankó József (szabók); Boda László (díszlet-festõ)
- rendezőBocsárdi László
- díszlettervezőBartha József
- jelmeztervezőDobre-Kóthay Judit
- dramaturgCzegő Csongor
- zeneszerzőKönczei Árpád
- mozgásFatma Mohamed
- világításHorváth CsabaVargha ZsoltVarga Béla
- hangFejér Ferenc
- videotechnikaSebesi Sándor
- stúdiómunkákLanger Csaba
- kellékKovács IbolyaIllyés Edit
- öltöztetőNyisztor AngélaKis Vizoli Mónika
- súgóMáthé Mária Magdolna
- ügyelőV. Bartha Edit
- a rendező munkatársaDiószegi AttilaNagy Alfréd
Március 28-án a Tamási Áron Színház Kamaratermében mutatták be Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnõ című elõadását, Bocsárdi László rendezésében. Gombrowicz groteszk darabja, bár látszólag banálisan egyszerű mese, mély lélektani titkokat feszeget, az ösztönök és a tudatosság ellentmondásait kutatja.
Amint a szerzõ írta darabjáról: „Yvonne tragikomikus története néhány szóban összefoglalható. Fülöp herceg, a trónörökös séta közben találkozik egy lánnyal, aki nem vonzó, visszataszító… Yvonne lompos, egykedvű, gyengécske, félszeg, unalmas és ijedõs. A herceg az elsõ pillanattól kezdve képtelen elviselni, túlságosan idegesíti; ugyanakkor az is elviselhetetlen számára, hogy muszáj utálnia szegény Yvonne-t. És kitör benne a lázadás, a természet törvénye ellen fordul, ami az ifjaknak azt parancsolja, hogy kizárólag csábos lánykákat szeressenek. – Nem adom meg magam, szeretni fogom! – veti oda a kihívást saját természetének, és eljegyzi Yvonne-t. Yvonne, miután a herceg menyasszonyaként bevezették a királyi udvarba, bomlasztó elemmé válik. Számos defektusának néma, rémült jelenléte mindenkiben felidézi saját titkolt fogyatékosságát, ocsmányságát, bűneit, s az udvar hamarosan a szörnyûségek melegágyává változik…” A műben elsõsorban a generációs lázadások problematikája és a társadalmi szabályok ellen feszülõ egyéni szabadság kérdése jelenik meg. De a herceg szabadságvágya a társadalmi normák kötöttségein túl az ösztönök és az emberi természet korlátjait is feszegeti. Ebbõl a szempontból az sem fontos, hogy Yvonne visszataszító antihõs vagy elbűvölõ, tiszta lélek; túlságosan leegyszerűsödne a történet, ha pusztán másságával magyaráznánk azokat a bonyolult lelki folyamatokat, amelyeket elõidéz a többi szereplõben. Az érthetetlenség nem szül gyilkos gondolatokat, sõt Yvonne némasága, csúnyasága, mogorvasága sem elegendõ indíték arra, hogy életére törjenek. Inkább a többiek lelki zavara okozza a végzetes eseményeket, mely abból fakad, hogy megpróbálják erõszakkal is elfogadni, szeretni e furcsa teremtményt. Az erõltetett szeretet felkavarja a lelkük mélyén rejtõzõ bűnös gondolatokat, mert a legnemesebb célok is ellentétükbe csapnak át, ha hazudik értük az ember.
Lelki válságukért Yvonne-t okolják és úgy érzik, a rendet feltétlenül vissza kell állítani, akkor is, ha ennek érdekében „egy õrültséget” kell elkövetni. De vajon mi a rend és mekkora áldozatokat szabad vállalni érte? Azt nevezzük rendnek, amit valakik hideg fejjel meghatároznak és – mint szabályt, etikettet – kötelezõvé tesznek, vagy inkább azt az eredendõ szükségletet, mely a természetbõl fakad, s mint ilyen, az élõk feltétel nélküli létjogosultságát és az egymásra figyelés szükségességét jelenti? Vajon mekkora bűnöket követ el az emberiség a „rend” érdekében?
