1944 ősze, Budapest. A város légoltalmi elsötétítés alatt él: az ablakok takarva, a fény bent szorul. Spiró György szereplői ebben a környezetben néznek szembe a történelemnek kiszolgáltatott, tehetetlen egyén lehetséges döntéseivel. Kertész Imre szerint a mű ugyanarról szól, amiről korunk történelme is: a pusztító őrület és a kreatív józan ész konfliktusáról. Ez a konfliktus nem csatatereken, hanem a dialógusokban zajlik: a metszően pontos mondatok ritmusa az előadás szíve.

Vlad Massaci rendezésében a magány és a nyelv egymást erősítő fogalmak. Minél többet beszélnek a szereplők, annál nyilvánvalóbb az elérhetetlen másik. A kommunikáció menedék és csapda.

Bezártság, elhallgatott félelmek, a józan ész és az irracionális hatalom összecsapása — nem múlt időben zajló tapasztalatok. Egy előadás arról, hogyan változhat meg gyökeresen az egyén sorsa egy éjszaka — sőt, pár óra — alatt.