Beckett Vladimirje és Estragonja, a Marx-testvérek, Szörnyella de Frász, Buster Keaton, berlini kabarettisták a múlt század húszas éveiből, titkosszolgálati ügynökök, álpszichiáterek, feminista dívák, angyali szörnyek és démoni hajlamú angyalok – mind itt vannak, keverednek, vegyülnek George Tabori groteszk-komikus és észbontóan karneválszerű világában.

A Rekviem egy ügynökért színészi szempontból kincsesbánya. A szerepjátékok – amelyek folytán a három szuperkém az identitásváltások őrült forgatagába kerül – összezavarják, ugyanakkor elbűvölik a nézőt. És mégis, a darab témafelvetése korántsem sekélyes. A három szuperügynök vállvetve harcolta végig a második világháborút a nácik ellen, de úgy tűnik, egy adott pillanatban egyikük árulóvá vált, hogy mentse a saját bőrét. Egyik közülük… De melyik? Mindhárman túléltek, annak ellenére, hogy – a történetek alapján, amelyeket többféle szemszögből elmesélnek – normál körülmények között egyikük sem maradhatott volna életben. Évek múltán találkoznak újra, ugyanolyan titokzatos módon, mint az egykori konspiratív találkahelyeken, a világégés idején. Céljuk, hogy kiderítsék az igazságot – vagy talán éppen az, hogy elfedjék? Mint szinte mindig Tabori darabjaiban, a bohózat vezérfonalát átszövik a rendőri nyomozás szálai, frappánsan elegyítve a fekete humort a lélektani drámával és a pszichoanalitikus komédiával.

Murdoch, Zucker és Maggie – egy darab három szereplővel. Vagy inkább tizenkettővel? Számoljuk össze őket: Murdoch, Anti-Murdoch, Murdoch-Zucker, Murdoch-Maggie, Zucker, Anti-Zucker, Zucker-Murdoch, Zucker-Maggie, Maggie, Anti-Maggie, Maggie-Zucker, Maggie-Murdoch. Igen, egy legalább tizenkét szereplős színdarab, a kolozsvári magyar színház kiváló színészei, Györgyjakab Enikő, Bogdán Zsolt és Dimény Áron előadásában.