A legenda szerint Shakespeare A windsori víg nőket a királynő kérésére írta, aki a IV. Henrik Falstaffját szerelmes szerepben is látni kívánta. Ez a Falstaff azonban korántsem nevezhető hősszerelmesnek: két legyet akar ütni egy csapásra, egyszerre két feleséget is megpróbál elcsábítani, s közben rajtuk keresztül férjeik pénzét is megcsapolni. Az asszonyok elbüszkélkednek a lovagtól kapott levéllel, kirúgott szolgái felfedik tervét a férjek előtt, így végül ő maga válik kiszemelt áldozatai bosszújának céltáblájává.
Shakespeare korához képest az értékrend szinte visszájára fordult. Napjaink polgári világának erkölcsei fellazultak, már nem a tisztaság, a morális tartás és a szerelem számít értéknek, hanem a látszatok, a pénz és a szexualitás mozgat mindent. Aki ezekhez a szabályokhoz nem alkalmazkodik, áldozattá válhat. Bár a mindennapos ármánykodásokhoz képest Falstaff tette ma már mindössze apró turpisság, szinte pillanatok alatt lebukik, s e rendszer könyörtelenül megbünteti, megalázza, valósággal ledarálja a mindebből semmit nem értő lovagot. Az előadás ezt a drámaiságot próbálja kibontani megőrizve közben a vígjátéki töltetet is.