„Egy állatkórházban játszódik ez a történet. Hogy hol van ez az állatkórház? Hát, valahol itt a földön. Ebben a kórházban „rágják a tudomány gyökerét” az agrárfõiskola hallgatói a leendõ állatorvosok. Az egész városból hordják ide a macskákat meg a kutyákat, mert itt ingyen kezelik õket. És ha valamelyik állatnak „érdekes” a betegsége, a hallgatók együttesen végzik a mûtétet, „kórusban” tanulnak…
Rimma, ennek a kórháznak az állatorvosa meghalt. Igazából Irka Laptyevának hívták. Õ karcolta fel valaha régen szöggel a szobám ajtajára, hogy „Sükebóka!” Rimma, az állatorvos meghalt. Nincs többé ezen a világon. Nem igaz. Most, amikor ezeket a sorokat írom, itt áll a hátam mögött: fehér köpenyben, nadrágban, edzõcipõben. Van az ajkán egy heg. Áll a hátam mögött, mosolyog, és azt suttogja: „Csak ne hazudj, sükebóka…”
(Részlet a drámából)

Nyikolaj Koljada, kortárs orosz szerzõ Mese a halott cárkisasszonyról címû története megrendítõ példázat arra, hogy a világvégén, egy szemétdombon, embertelen viszonyok között sem tûnik el egy emberbõl a vágy, hogy szeressen s szeretve legyen. A hûség és az emberi érzékenység nem függvénye a szociális helyzetnek. A lélek tisztasága átsüt a szemétdomb rongyain… A cím egy Puskin-mesére, és a fõszereplõ Csipkerózsika-álmára utal. Rimmok, igazi nevén Irka Laptyeva hátrál ki a társadalomból, a családból, a világból… s végül kiálmodja magát a földi életbõl.