Színházak
Krétakör Színház
- 2007/2008
 - 2006/2007
 - 2005/2006
 - 2004/2005
 - 2003/2004
 - 2002/2003
 - 2001/2002
 - 2000/2001
 - 1998/1999
 - 1997/1998
 - 1996/1997
 - 1995/1996
 - 1994/1995
 
- rendezőMundruczó Kornél
 - díszlettervezőÁgh Márton
 - jelmeztervezőÁgh Márton
 - dramaturgPetrányi Viktória
 - irodalmi konzultánsHetényi Zsuzsa
 - fordítóBratka László
 - fényErdély Mátyás
 - rendezőasszisztensTüű Zsófia
 - produkciós vezetőErős Balázs
 
Mundruczó Kornél a szerző A jég című regényét viszi színpadra a Krétakör társulattal a Trafó színpadán.
Szorokin írásai majd minden esetben a fantázia nyers és zabolázatlan megnyilatkozásai; akcióregények, pszichothrillerek, bizonyos értelemben ponyvaregények. A valóság nem tárgya szövegeinek, nem próbálja megfejteni a mai orosz társadalmat, de olyan szellemi utazásra hív, melyben egy összezavarodott korról alkotott személyes, mély élményt bátran és keresetlenül tár elénk. Leszámol a volt szovjet történelem és az orosz ember típusának mítoszával, lerombolja biztos fogódzóinkat mind az irodalom, mind az oroszság tekintetében, és egyetemessé tágítja mindezt. Személyes látomássá varázsolja a valóságot, és ebben az útvesztőben bolyonganak jégszívű vagy éppen lázas hősei, présgépek után kutatva, történelmi hősök klónjai között, jégkalapáccsal a kezükben.
-Beszélhetek a szíveddel?
Az alulról megvilágított ház háttere előtt egy alig kivehető, meztelen alak állt. A félhomályban még nagyobbnak tűnt a szeme. - Lehet? - nedves kezével megfogta a kezét.
-Megfázol.
-Nem. Kérlek, lehet? Aztán mész az utadra.
     
- Oké - \"Angyal, a kurva\" - gondolta. - Csak gyorsan.
A kislány óvatosan átölelte sovány, de hosszú karjával, mellével az övéhez simult. Hirtelen a férfi egész teste megremegett. És mozdulatlanná dermedt. Eltelt 23 perc.
részlet a regényből
Szorokin írásai majd minden esetben a fantázia nyers és zabolázatlan megnyilatkozásai; akcióregények, pszichothrillerek, bizonyos értelemben ponyvaregények. A valóság nem tárgya szövegeinek, nem próbálja megfejteni a mai orosz társadalmat, de olyan szellemi utazásra hív, melyben egy összezavarodott korról alkotott személyes, mély élményt bátran és keresetlenül tár elénk. Leszámol a volt szovjet történelem és az orosz ember típusának mítoszával, lerombolja biztos fogódzóinkat mind az irodalom, mind az oroszság tekintetében, és egyetemessé tágítja mindezt. Személyes látomássá varázsolja a valóságot, és ebben az útvesztőben bolyonganak jégszívű vagy éppen lázas hősei, présgépek után kutatva, történelmi hősök klónjai között, jégkalapáccsal a kezükben.
-Beszélhetek a szíveddel?
Az alulról megvilágított ház háttere előtt egy alig kivehető, meztelen alak állt. A félhomályban még nagyobbnak tűnt a szeme. - Lehet? - nedves kezével megfogta a kezét.
-Megfázol.
-Nem. Kérlek, lehet? Aztán mész az utadra.
- Oké - \"Angyal, a kurva\" - gondolta. - Csak gyorsan.
A kislány óvatosan átölelte sovány, de hosszú karjával, mellével az övéhez simult. Hirtelen a férfi egész teste megremegett. És mozdulatlanná dermedt. Eltelt 23 perc.
részlet a regényből
2006. 09. 21. Trafó





