A Dög valójában egy színpadi film: 14 helyszín, snittszerű, 10-15 másodperces színváltások, a történet közepén, előzmény nélkül induló jelenetek, a semmiből színpadra lépő figurák, a váratlan fordulatokkal, időbeli ugrásokkal elmesélt cselekmény – csupa olyan elem, ami a mozi dramaturgiájához tartozik. Ehhez azonban csak természetes, mondhatni filmesen egyszerű, eszköztelen színészi játék illik. Szikár és koncentrált.

A darab önéletrajzi jellegű, az elhangzó beszélgetések, veszekedések, szakítások és újrakezdések személyes élményeim. Akárcsak az élet, a darab is szürke, szinte lényegtelen mondatokból építkezik, mintha nem a szó, hanem a mögötte rejlő csend, az elhallgatott igazság feszítené a jeleneteket. Ezt csak ún. „színészi eszközök” nélkül lehet hitelesen megjeleníteni. Ha sikerül, nagy nyeresége a játszóknak. És nézőknek.

Kiss Csaba, szerző-rendező