A kortárs lengyel drámairodalom egyik legfontosabb alkotójának darabja az 1930-as évektől követi nyomon egy kisiskolás osztály történetét. Egész pontosan azt, ahogyan annak tagjai megpróbálják túlélni előbb a második világháború borzalmait, aztán a kommunizmus sötét éveit, majd ezt követően a 90-es évek rendszerváltozását. Bár egy közösséget alkotnak, az osztály hamar magányos egyénekre hullik szét: lengyelekre, zsidókra, kommunistákra, fasisztákra, rendszerváltókra, áldozatokra és elnyomókra – miközben a teljes 20. század történelme lepereg a szemünk előtt három nő és hét férfi egyszerre személyes, ugyanakkor kíméletlenül objektív tolmácsolásában.

Az előadás rideg, tényszerű szembesülés a múlt század kegyetlen, mégis meghatározó történelmi eseményeivel, és az okokkal, melyek nyomán bekövetkezhettek. Nem keresünk felmentést, bűnként ábrázoljuk a bűnt, de nem ítélkezünk. Megmutatjuk. Felmutatjuk. Arra keresünk választ, hogy miként jutnak el az emberek odáig, hogy bizonyos tetteket végrehajtsanak. Miként és miért fordul szembe ember az emberrel zagyva ideológiák hatása alatt? És miként válhat gyilkosból áldozat és áldozatból gyilkos? A saját gyarlóságunkkal, megfelelési kényszerünkkel szembesít minket a történet, hiszen legtöbbször személyes sérelmek vezetnek szörnyű bűnökhöz, gyilkossághoz. Ahogy az egyik rendszer felváltja a másikat, úgy lesz üldözőből üldözött, áldozatból elnyomó és fordítva. És ennek a jelenben koránt sincs vége…