1956-ban tartották meg a Broadway egyik legsikeresebb produkciójának, a kritika által „tökéletes musicalnek” nevezett My Fair Lady premierjét. Az előadást hat éve alatt közel háromezerszer játszották. A későbbiekben több bemutatót megért, ám igazi klasszikussá a George Cukor rendezte 1964-es, Audrey Hepburn és Rex Harrison nevével fémjelzett, többszörös Oscar-díjas filmmel vált.

A musical forgatókönyve G.B. Shaw ír drámaíró Pygmalion című drámájából készült A történet a magas kultúrát képviselő Henry Higgins fonetikaprofesszor és a borzasztó akcentussal beszélő virágáruslány, Eliza Doolittle egymásra találásáról szól. A professzor számára kezdetben a lány csupán egy projekt, észre sem veszi, hogy az mennyire vonzódik hozzá. Mindennek ellenére, bár nem magától értetődő: a happy end kötelező.

A világhírű musical szilveszterkor kerül bemutatásra az előző évadok Platonov és Bölcs Náthán című előadásait jegyző Harsányi Zsolt rendezésében.

Harsányi Zsolt rendező az előadásról:

Shaw romantikus komédiája, a Pygmalion – saját bevallása szerint – a fonetikáról szól. Ez igaz, arról is. Ennél viszont valamivel érdekfeszítőbb a Pygmalion-történet által felkínált lehetőség, amely elgondolkodtatásra késztet alkotó és műalkotás, mester és tanítvány, férfi és nő viszonyáról. Az ókori görög mítosz Galatheája boldog házasságot köt Pygmalionnal, alkotójával. Shaw Elizája már nem hódol be olyan könnyen, mint hajdanvolt elődje. Alan J. Lerner – a Pygmalion alapján 1955-ben írt – My Fair Lady-je a Higgins és Eliza közötti happy enddel végződik. Shaw ezt valószínűleg nem tűrte volna, de hát ekkor ő már nem élt.