A talán legismertebb orosz drámaíró színpadi műveinek játszása szép feladat, ugyanakkor nagy kihívás minden társulat számára. Csehov drámáinak világa lenyűgöző a szerző pontos és mély emberábrázolásainak köszönhetően, ami talán nem véletlen, hiszen a szerző mestersége orvos volt. Darabjait általában tragikus hangnemben játsszák annak ellenére, hogy a szerző komédiáknak nevezi szövegeit, mert szereplői életének megfejtéséhez az irónia a kulcs.

A Platonov Csehov kevésbé ismert, és ritkábban játszott darabja. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a színmű viszonylag későn, 1920-ban, a szerző halála után tizenhat évvel került elő egy moszkvai bank széfjének felszámolásakor.

A dráma alapproblémája az, hogy egy olyan világban, amelyben az élethelyzetek nagyon erősen meghatározzák az emberek életlehetőségeit, hogyan lehet létezni, megőrizni az egyéniséget és a nemesebb ambíciókat, mi hiteles és mi hamis az emberben, az emberi kapcsolatokban. A Platonov a magányosság különös tragikomédiája, ahol a címszereplő egyfajta abszurd anti-Don Juanként jelenik meg. Menekül az őt üldöző nők elől, de ezekben a szerelmi viszonyokban éli át létezésének leglényegesebb vonását: a magányt.

Csehov a Platonov című színművében arra keresi a választ, hogy egy olyan világban, amelyben az élethelyzetek nagyon erősen meghatározzák az emberek életlehetőségeit, hogyan lehet létezni, megőrizni az egyéniséget és a nemesebb ambíciókat, mi hiteles és mi hamis az emberben, az emberi kapcsolatokban.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Harsányi Zsolt rendezésében megpróbálja kibontani a Csehov-szöveg sajátosan összetett viszonyrendszereit, s egy a mai korban is érvényes problémaként, a kortárs színjátszás eszközeivel – nagy hangsúlyt fektetve az akusztikus effektusokra és a fényhasználatra – bemutatni a Platonov történetét.