A Boldogságkeresők egy intenzív, testközpontú fizikai színházi előadás, amely Füst Milán Boldogtalanok nyers, lélekfeszítő emberi viszonyait és Darren Aronofsky Rekviem egy álomért zaklatott, vizuálisan túlfűtött világát idézi meg. A két mesterműben egy fontos dolog közös, a szereplők megrekedtek egy képzeletbeli folyóson, egy alagútban melyből nem találják a kiútat. Életük reménytelen peremén egyensúlyozva próbálnak élni, inkább túlélni. Mi nézők pontosan látjuk azt, hogy melyik karakternek mit kellene változtatnia életén a menekülés és továbblépés érdekében. Ahogyan ez a civil életünkben is történik, más problémáit tisztán látjuk, átszűrve a saját lencsénken keresztül a megoldásban is biztosak vagyunk. Nagyon tudjuk más bajára az orvosságot. Kívülről mindig tisztább. De vajon, hogy vagyunk a saját boldogságkeresésünkkel? Meglátjuk-e időben a kiutat, ha baj van? Észrevesszük-e a segítő kezet, amely felénk nyúlik? Az előadás ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ, annak a meggyőződésnek a jegyében, hogy a boldogság nem a nagy dolgokban, hanem az apró érintésekben, tekintetekben, gesztusokban rejlik. Csak meg kell látni és észrevenni őket, mert ott vannak.