Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
- 2025/2026
 - 2024/2025
 - 2023/2024
 - 2022/2023
 - 2021/2022
 - 2020/2021
 - 2019/2020
 - 2018/2019
 - 2017/2018
 - 2016/2017
 - 2015/2016
 - 2014/2015
 - 2013/2014
 - 2012/2013
 - 2011/2012
 - 2010/2011
 - 2009/2010
 - 2008/2009
 - 2007/2008
 - 2006/2007
 - 2005/2006
 - 2004/2005
 - 2003/2004
 - 2002/2003
 - 2001/2002
 - 2000/2001
 - 1999/2000
 - 1998/1999
 - 1997/1998
 - 1996/1997
 - 1995/1996
 - 1994/1995
 - 1993/1994
 - 1992/1993
 - 1991/1992
 - 1990/1991
 - 1989/1990
 - 1988/1989
 - 1987/1988
 - 1986/1987
 - 1985/1986
 - 1984/1985
 - 1983/1984
 - 1982/1983
 - 1981/1982
 - 1980/1981
 - 1979/1980
 - 1978/1979
 - 1977/1978
 
Carlo GoldoniA kávéház
- RidolfoKardos M. Róbert
 - TrappolaRidolfo pincéreHajdu Géza
 - Don Marzionápolyi nemesDobos Imre
 - EugeniokereskedőSzotyori József
 - FlaminioLeandro gróf álnévenDimény Leventeifj. Kovács Levente
 - PlacidaFlaminio feleségeAbabi Csilla
 - Eugenio feleségeTóth TündeKovács Enikő
 - LisauratáncosnőGajai Ágnes
 - Pandolfojátékház-tulajdonosHerman Ferenc
 - Pincér a kávéházbólCsepei RóbertKiss CsabaPál Hunor
 - Pincér a játékházbólKocsis GyulaTóth Albert
 - RendőrparancsnokCsatlós Lóránt
 - SzereplőSzékely EmeseCefan TiborVarkucs TiborCsutak-Ruttkai MiklósNemes LajosTamás Tibor
 
- rendezőAnca Bradu m.v.
 - díszlettervezőFlorica Mălureanu m.v.
 - jelmeztervezőFlorica Mălureanu m.v.
 - koreográfusMălina Andrei m.v.
 - korrepetitorThurzó Zoltán
 - fényNagy Imre
 - hangBõsze László
 - súgóKörner Anna
 - ügyelőVajda Zoltán
 
A velencei Carlo Goldoni (1707-1793) az olasz vígjáték megteremtője. Halála óta is a legtöbbet játszott színpadi szerzők közé tartozik. A nagy ókori görög és latin komédiaszerzők, és az előbbi században élt Moliére után ő fedezi fel a színpad számára a humor új forrásait, amelyek azóta is elemei az újkori és még újabb kori vígjátékoknak.
Anca Bradu rendező a következőket írja az előadásról: „Goldoni kávéháza tükre egy önnön megszállottságaiba zárt világnak, amelyet a pénz hatalma, a kisszerű érdekek, tisztességtelen üzletek és nevetséges szerelmi intikák, egyik pillanatról a másikra feléledő és kihunyó szenvedélyek uralnak. Mégis a látszatok mögül felsejlik a szenvedés, a magányosság, a szomorúság és mindenekelőtt egy világ – a 18. század Velencéje – elkerülhetetlen összeomlásának az érzete. A látszat és lényeg, a fények és árnyékok játéka, illetve az a sejtésünk, hogy végül semmi nem bizonyítható vagy hihető abból, ami elhangzik, egyféle rejtélyes, vészjósló hangulatot ad a darabnak. Az események komikuma könnyen abszurdba fordul, a szomorúság, keserűség érzései ott leselkednek a háttérben, hasonlatosan a velencei maszkokhoz, amelyek mögött nem tudni, hogy miféle arc rejtőzködik. A kávéház kíméletlen tükre az akkori és a mai valóságnak egyaránt. Goldoni darabja elképesztően korszerű elemekből tevődik össze: egy groteszkbe hajló komédia, amely keserű költészettel jelenít meg egy összeomló világot.”
2009. 10. 24.



