„A korona aranyból van költői álom egy királynőről. Az álom mindig jellemző arra, akiről álmodják, de még inkább jellemző arra, aki álmodja. Kocsis István és Stuart Mária esetében ez annyira igaz, hogy a dráma királynőjének szavai, gondolatai pontosabban jellemzik a drámai költőt, aki őt színpadra álmodta, mint legendás önmagát, Skócia királynőjét.

A korona aranyból van Kocsis István legszemélyesebb hangú színpadi vallomása az elhivatottság, a varázslat, a szépség, a jóság, a hatalom, a biztonság, az egyéni szabadság és az örömteremtés erkölcsfilozófiai kérdéseiről. Ezért érezte szükségesnek azt is, hogy a dráma eredeti szövegét időközben bővítse, gazdagítsa, újabb aranyszálakkal szőve bele saját gazdagodó s tisztuló élmény- és gondolatvilágát. Stuart Mária eszméléseinek királyi palástjába…Az igazi dráma mindig valamilyen ellentmondásos helyzetből bontakozik ki. Stuart Mária gyermekes, tiszta elképzelése a költészettel párosult hatalomról a maga korában eleve bukásra ítéltetett. És mégsem nézhetjük ma közömbösen, lekicsinylő mosollyal Kocsis királynőjének reménytelen küzdelmét, mert ebben a küzdelemben talán a mi emberi sorsunk dől el. Vállalnunk kell Stuart Mária ember-megváltó, örömteremtő indulatát…” – Szabó József, rendező

„A Franciaországból hazatért ifjú királynő uralkodásának első heteiben vagyunk: a sugárzó szépségű húszéves lány a sors ajándékában, a koronában a lehetőségek szó szerint korlátlan végtelenjét érzékeli. Az egész emberiséget akarja megváltani azzal, hogy megváltoztatja. Alattvalóit a tökéletesen felszabadult egyéniségek tökéletesen szabad tömegévé akarja formálni: a világ pedig, amely kérlelhetetlen törvényszerűségek parancsainak engedelmeskedik, nem engedi, hogy Mária mámoros szépségű, ősi tisztaságú és gyermeki naivitású, romantikus álmai kizökkentsék a kerékvágásból. A lordok tanácsának tagjai szinte nem is értik, mit beszél, nincsenek érzékszerveik hozzá. Politikai ravaszságot, fondorlatokat látnak ezerféleképpen felszikrázó, folytonosan váltakozó ötletei mögött. Mária a világot s az emberiséget akarja megváltani, a lordok pedig a dinasztikus érdekek, s a napi politika, az anyagi szerzés, a hatalmi marakodások és intrikák világából döbbenten pislognak a trónról sugárzó szépség felé: egy őrült leány lett a királyuk, gyorsan meg kell fosztani a koronájától, hogy helyreálljon a világ rendje.” – Geszti Pál, Film Színház Muzsika