Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője, valamikor a 20. század elején együtt ült a váradi redakciókban Ady Endrével. Majd õ is felkerült Pestre és nemcsak konferanszié szövegeket ír, hanem színműveket is, köztük 1912-ben A miniszterelnök címűt.

Egy postatiszt felesége félreértésből kifolyólag gyanúba keveredik, mintha a miniszterelnök úrral intim viszonyban lenne. Ebből az alaphelyzetből indulnak a frappáns helyzetek, amelyekben remekül megformált színpadi alakok elevenednek meg.

A ravaszkodó házúr, az urizáló lakáj, a duzzogó szolgálólány, a rendőrtiszt, a körülményeskedő postafőnök. A miniszterelnök gáláns kalandjára, pontosabban annak álhírére épülnek a karrierek fokozatai.

„A darabhoz az ötletet egy hajdani tábornok gáláns halála adta: a titkos szeretőjénél érte utol a gutaütés. Nagy Endre darabjában a miniszterelnök régi barátnéja címére megy s nem veszi észre, hogy az már elköltözött onnan, s aszerint viselkedik a háziasszonnyal, egy kistisztviselő szelíden szenvedő feleségével. Egy kis rosszullét, sajtó, botrány s a jelentéktelen irodakukacot rögtön felkapja hátára a nagy-élet: fõtisztviselők keresik kegyeit, pénzemberek osztják meg vele a prédát – ha már egyszer a felesége a miniszterelnök barátnője…” – Szőcs István, Előre

„Fölfedezést ígér a nagyváradi színház: hatvanöt éves port egy olyan szerző olyan művéről igyekszik leverni, amelyet a hatkötetes akadémiai irodalomtörténet sem említ…Viszont napjainkban világszerte divatja van a századforduló, a századelő irodalmának. Miért ne nevessünk egy gyáva, csak feleségével szemben zsarnoki kishivatalnokon, akiből egy váratlan – bohózatokban megszokott – helyzet harsányan hozza ki jellemének fő vonásait? Nagy Endre biztosan jól ismerte kortársait, és jól ismerte a színműírás mesterségét…Túlzás volna azt állítani, hogy a rendező Szabó József gyöngyszemre akadt a poros könyvtárpolcon, játszható, hasznos repertoár-kiegészítőre mindenképpen. Amire bejön a közönség, és nem is bánja meg választását. – Kántor Lajos, Utunk