Vidám játék muzsikával és némi erkölcsi tanulsággal két részben

„Jó negyedszázada fordítottam le Caragiale Kir Janulea című elbeszélését és nyomban beleszerettem. Elbájolt a bukaresti környezetbe plántált vándormese az ördögről, akit felküldenek a földi világba, hogy kitapasztalja az asszonyi csalfaságot és a szerelem gyötrelmeit…Megtehettem volna, hogy dramatizálom a Caragiale-novellát…csak az alaphelyzetet és néhány szereplő nevét veszem kölcsön és megpróbálom kibontani a viszonzatlan szerelem keservesen mulattató komédiáját. Caragiale a múlt század eleji Bukarestbe helyezte történetét. Ezt megőriztem; a török-bojár-görög háromság által megalázott város légkörét, a végső szétzüllés előtt álló korrupt, kancsal fanarióta világot…” - Méhes György

„Ha már táncoltató, zenét is kapott. Boross Lajos karmester most mutatkozott be zeneszerzőként; tánczenét és dalbetéteket írt az előadáshoz. A zenével együtt formát is váltott Méhes György vígjátéka, revűsödött, háttérben elhelyezett zenekarral, oldalt mikrofonos énekessel, középen a játéktérrel, ahol látványosan és felváltva zajlott a sátán, illetve az asszony kioktatása.” – Implon Irén, Fáklya

„Caragiale kedélyes története a többszörösen átejtett kisördög, Durumó földi tapsztalatairól voltaképpen átfogó körkép a fanarióta korszak erkölcseiről… Elgondolkozunk azon, hogy milyen is lehetett az a világ, amelyben a múlt század eleji bukaresti fanarióta bestiárium díszpéldányai „dörzsöltebbnek” mutatkoznak, mint maga a minden hájjal megkent ördög…A váradi előadás minden szempontból dinamikus, pergő ritmusú, igen ötletesen gyümölcsözteti a színház a színházban formuláját… - Á. Kovács Sándor, Munkásélet