Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- Leo BujkálovTécsy Sándor
- ZűrcsevSzabó LajosHajdu Géza
- Helena DundinaKakassy Ágnes
- KlávaGábor Kati
- IgazgatónőHalasi Erzsébet
- OrvosnőGábor Kati
- SuraFazakas Márton Erzsébet
- KosztyaÁcs Tibor
- Dundin professzorBelényi FerencMogyoróssy István
- RozaF. Bathó Ida
- PortásWellmann György
- rendezőGábor József
- díszlettervezőMaria Haþeganu
- jelmeztervezőMaria Haþeganu
- fordítóBarta András
- koreográfusTofán Gitta
- karmesterBoross Lajos
- fővilágosítóVasile Blejan
- hangBodonea Valentin
„Jó jel, ha egy bohókás vígjáték úgy kezdődik, hogy mulatunk a neveken. Mert hogy van a darabban, illetve a Napraforgó üdülőben egy önreklámja szerint veszedelmes nőhódító, akit Leo Bujkalovnak hívnak. A sok galibát okozó anyagbeszerző neve Zürcsev. Az unatkozó professzorné Dundina. Az ideges orvosnõ: Sokkova. A másfél évig a jeges tengeren szolgáló hajóstiszt, úgyis mint ifjú férj: sóvárgó. A „jobb vendégekkel” felettébb figyelmes igazgatónő: Sznobkova. Terjed a bonyodalom, mely onnan ered, hogy iksz nem találja meg ipszilont, de keresés közben összecserélõdik az egész ábécé. Vagyis a buzgó anyagbeszerzúő kiutalást keresőben beszerez magának egy híres álfeleséget, az álfeleség szakít alig megtalált igazi párjával, Leo sok mindenkivel találkozik, miközben egyvalakitől bujkál, a csapongó fantáziájú Dundina visszatalál a családi gáztűzhelyhez. Végül minden rendbe jön, a napközi otthon kiságyainak is kiutaltatik a festék, a levitézlett oroszlán remegő töltőtolla jóvoltából…” – Implon Irén, Fáklya
„A Bolondos vasárnapról az mondható el, hogy egészében inkább színvonalas szórakoztató ipar, mint művészet jegyében fogható fel, mégis meg volt az a különleges íze , ami hajdanán nem egy régi váradi operettnek vagy vígjáték előadásnak…gyakran úgy vagyunk, hogy egy túl harsány komédiázás, nagyon rózsaszín operett után amolyan kiürültséget érzünk; vagy ragacsosságot, mint édességfogyasztás után. Itt azonban más közérzettel távozhatott a néző: akármilyen banálisnak hangzik, mégis az a helyénvaló kifejezés, hogy felhangolódva, sőt felüdülve…” – Szőcs István, Előre
1980. 01. 11.