Neil Simon, a hírneves amerikai vígjátékíró világsikert aratott – színpadon és filmen egyaránt – Furcsa pár című darabja. A nagy siker láttán megszületett a darab női változata is, ezt mutatták be a nagyváradi színházban.

„Milyen az, látjuk ebben a párhuzamos Furcsa párban, amikor nem két, a neje által elhagyott férfi él közös háztartásban, úgy, hogy az egyik – a pedáns, a szorgos, a gondos, az istencsapása – gyorsan idegeire megy a másiknak, hanem amikor két, férje által elhagyott asszony kerül hasonló helyzetbe…

A második kiadás azért is gyengébb az elsőnél, mert soha nem olyan meglepő és meghökkentő, ha egy nő szenved takarítási, tisztasági, rendcsinálási, egyszóval háziassági mániában, mint amikor egy férfi. Sőt, egy nőtől tulajdonképpen el is várjuk mindezt, ha nem viszi túlzásba…

Neil Simon tehát tudatosan úgy vágott bele ebbe a Furcsa pár 2. című darabjába, hogy tisztában volt vele: alapötlete az ismétlés okából, meg más okból is, gyengébb az 1. számúnál. Akkor hát mivel javította fel? Egyrészt azzal, hogy ha minden Neil Simon darabban hárompercenként csattan egy poén, akkor itt legalábbis kétpercenként robban egy-egy ötlet- és humorpetárda. Másrészt azzal, hogy a két főhős körüli mellékszereplői gárdát megerősítette, ezek érdekesebb figurák, színesebb jellemek, mint a férfiváltozat mellékszereplői, hálásabb feladatokat kínálva így az őket megszemélyesítő színésznőknek…

Neil Simon egy sakkozó kombinatív képességével és egy mérnök precizitásával szerkeszti meg ezt a Női verziót. Figurái ide-oda tologatása és női ruhába átöltöztetése után mindössze egyet dob el. Amíg Oscarhoz a heti pókerpartira öt barátja érkezik, addig Olive lakásán csak négy barátnőjét fogadja szellemi társasjátékra. Egyébként az sem véletlen, hogy Oscárból Olive, Felixből Florence lett: a kezdõbetűk maradtak.

Amúgy is minden egybevág. Ahogy Félix, úgy Florence is azért késik a baráti estről, mert összeveszett feleségével-férjével, a házastárs válni akar, az F-betűs meg öngyilkosság gondolatával foglalkozik. A barátok-barátnők itt is, ott is a segítségükre sietnek, az F-betűsök beköltöznek az O-betűsökhöz és tisztaságmániájukkal, pedantériájukkal, különcködéseikkel tönkreteszik befogadóik életét… És mindezt Neil Simon úgy vezeti elő, hogy majdnem minden mondat mulatságos poént hordoz, megszakadunk a nevetéstől, és bármilyen felszínesen felvázolt az egész, mégis a realizmus és a hitelesség látszatát kelti.” (Barabás Tamás)