100 éve született Weöres Sándor. Ennek apropóján a Szigligeti Társulat művészei a Hazatérés című előadásban játékos, improvizatív formában próbálták megragadni költészetének néhány jellegzetességét: a sokféleség, az abszurdum tapasztalatától, a zeneiségből, ritmusból születő harmónia felé vezető úton megszólaltatni az utazás, szerelem, halál, az otthon- és önmagunk keresésének motívumaiból kibomló verseit. Az így létrejövő kaleidoszkópszerű vers-játékban a költő útmutatását követik, miszerint „a jó vers élőlény, akár az alma. /…/ Egy s ezer jelentés ott s akkor fakad belőle, mikor nézik, tapintják, ízlelik.”