“A holnapután tegnapelőtt lényegében disztópia, egyfajta színházi leképzése egy, a jelen biopolitikai jelei alapján elképzelt és előrevetített jövőnek. Hova vezethet az egyes elemzők által az emberi test ellen irányuló, állami-politikai beavatkozásnak tekintett, megszállottságig fokozott, inkább dohányzó-, mint dohányzásellenes kampány, amely a formálisan szervezett szocializációt és munkahatékonyságot célozza (hiszen a dohányzás szelektív szocializációs gyakorlat, mely az időt fragmentáltan használja ki)? Ha környezettudatosságunk odáig fejlődik, hogy miatta feladjuk étkezési szokásainkat és a vegetarianizmust világmegmentő orgazmusként fogjuk fel, hogyan teszünk majd különbséget az élelemszerzés érdekében megölt állat és egy ember (esetleg ugyanolyan célból történő) meggyilkolása között? A hatékonyságnak a biológiai határaink kitolásával párhuzamosan folyó, késhegyre menő harcába meddig halogathatja a nő az anyává válást? Hogyan alakulnak majd a generációs kérdések, amikor a gyermekek saját nagyszüleik fiai, lányai lesznek? S a technika? Mi történik, ha a biológiai és egyéb szükségleteink kielégítését szolgáló technikának egyszer csak, a világot teljes egészében érintő, nagy áramkiesés miatt, hirtelen vége szakad?” Iulia Popovici kritikus