Paul Foster darabja az elmúlt évszázad egyik legkülönösebb színműve, a maga nemében jelentős kísérlet mind a történelem másfajta megközelítésére, mind pedig egy sajátos színpadi formanyelv kialakítására.

Az I. Erzsébet több szintű mű. Egyrészt az ünnepi, heroizáló, romantikus történelmi megközelítés helyett (mely a szuperfilmek révén világjelenséggé terebélyesedett), a jelentős történelmi személyiségeknek a mai ember érzés és gondolatvilágához közelálló megközelítését tűzi ki célul. A látványos történelmi tablók, pompázatos díszletek helyett, egyszerű eszközök és színészi jelenlét által idéz színpadra olyan nehezen elképzelhető eseményeket, mint a Szent-Bertalan-éji tömegmészárlás, vagy a spanyol hajóhad legyőzése olyan módon, amire talán Shakespeare színháza óta senki sem vállalkozott.