Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
- KasimirPál Hunor
- KarolineGajai Ágnes
- RauchHajdu Géza
- SpeerMeleg Vilmos
- KikiáltóDimény Levente
- LilliputiKocsis Gyula
- Schürzingerifj. Kovács Levente
- Merkl FranzKardos M. Róbert
- Merkl Franz ErnájaFirtos Edit
- ElliFodor Réka
- MariaAbabi Csilla
- Bulldogképű emberKiss Csaba
- JuanitaHalasi Erzsébet
- Kövér hölgyHerman Ferenc
- NarrátorCsatlós Lóránt
- Szakállas hölgyCsepei Róbert
- NyakiglábSzotyori József
- Arisztokrata hölgyF. Bathó Ida
- Sziámi iker I.Gavriş Christina
- Sziámi iker II.Gavriş Ramona
- Német fiúVeress Elõd
- rendezőAnca Bradu
- díszlettervezőDobre-Kóthay Judit
- jelmeztervezőDobre-Kóthay Judit
- fordítóGáli József
- zeneHorváth Károly
- koreográfusMălina Andrei
- korrepetitorThurzó Zoltán
- fényNosz Botond
- hangBõsze László
- súgóKörner Anna
- ügyelőVajda Zoltán
- rendezőasszisztensCsatlós Lóránt
München, Oktoberfest, 1932. Kasimir és Karoline figyelmét az októberi mulatságra összesereglett emberekkel együtt a szórakoztatásukra felröpült Zeppelin köti le; aki borzongató élményt akar, annak a mutatványosok bódéjában torzszülöttek, furcsa lények állnak rendelkezésére. Az szórakozás, élményhajhászás imperatívuszai felerõsödnek egy olyan világban, ahol a (gazdasági) válság, létbizonytalanság, munkanélküliség, elszegényedés rémképei fenyegetnek. A jobb élet utáni kielégíthetetlen vágy és deklasszáltságtól való félelem össztársadalmi jelenség: a kereskedelmi tanácsostól Schürzinger szabón át a lopásból élõ Szemes Franzig, Kasimir barátjáig mindenki érintett. Ödön von Horváth száraz humorral rajzolja meg sodródásukat az elkerülhetetlen kudarc fele.
A bizonytalanság, kicsinyes egzisztenciaféltés Kasimir és Karoline szerelmének is próbájává válik: a lány örömre, gondatlanságra vágyik, Kasimir gyanakvóan, sértõdötten reagál...
Ödön von Horváth
1901-ben született Fiumeben, apja osztrák-magyar diplomata volt. Négyszer változtatva tanulmányi nyelvet. Majdnem minden évben más városban végzett, de anyanyelvének a németet vallotta, bár saját bevallása szerint egyetlen nyelvet sem beszélt igazán jól.
1926-ban a Weimari Köztársaságban mutatták be A hegyi vasút, A kongresszus körül, Olasz éjszaka, és a Mesél a bécsi erdõ címû darabjait.
1932-ben színpadra került népszínmûvét, a Kasimir és Karolinet ellenfelei sokat támadták, mégis nagy irodalmi gyõzelmet aratott: megkapta az akkori idõk legrangosabb német irodalmi elismerését, a Kleist-díjat.
A Szigligeti Társulat 2001-ben mutatta be a Mesél a bécsi erdõ címû színművét.
Mûveiben szétrombolta a dráma szigorú kereteit és képek laza kapcsolatával helyettesítette. A klasszikus felvonások helyett az epizóddrámát valósította meg, megtûzdelve groteszk komikummal. Brechthez, Dürrenmatthoz hasonlóan szerette bevonni, aktivizálni a közönséget, összeegyeztetni a reagálást az elidegenítéssel. Elsõsorban a bécsi népszínház tradícióira épített, s nem feledkezett meg zenével, slágerekkel és népdalokkal átszõni mondanivalóját. Két dolog ellen harcolt egész életében: a butaság és a hazugság ellen.
2009. 02. 22.