„Karácsony Benő több írásából dramatizálta Farkas István a Napos oldal című előadást, amelyet ő is rendezett. Előzőleg a kolozsvári rádió számára készített egy változatot, a rádiójátékot el is készítették, a szerepeket váradi színészek játszották a 70-es években. Ez alkalommal viszont nagy színpadon jelennek meg a Napos oldal, a Megnyugvás ösvényein, a Pjotruska alakjai, miközben egy keretjátékban egy színtársulat mintegy összefoglalja mindazt , ami a színpadon történik. A cselekmény egy erdélyi kisvárosban zajlik a 20. században a két világháború között. Csupa álmodozás és csupa irónia, fanyar humor és természetes játékosság, minden szereplő egy-egy életsors, nyilván rövidebbre zárva, mint a regényben. De Felméri Kázmér vagy Csermely János, Baltazár és Veronka, Tömzsi Fapofa, Lólábú és Miss Mabel mind egy tűnt világ távoli valóságát varázsolják elénk.

Az előadás Farkas István 30 éves színházi jubileumát is köszöntötte egyben. S bár voltak fanyalgók, hiszen a regények dramatizálása esetén mindig ki marad valami, a nézők számára felejthetetlen maradt, hogy a sok apró jelenetből egyszer csak összeállt a történet, s nagyanyáink kora elevenedett meg a szemünk előtt.

Farkas István színpadi adaptációja átmentett valami fontosat a Napos oldalból. Mondhatnám: a hangulatát. Vagy még inkább: egy nemzedék életérzését, mely háborúk és válságok harapófogójába szorítottan indul, természetes ösztönnel az élet derűs oldalát keresi, tehetségének érvényesítését álmokkal helyettesítve téblábol tragikomikus végletek között, s ott is minduntalan kergetné a ború sötétlő fellegeit, mert ez a mozdulat az emberi élet kiirthatatlan reflexe.” (Implon Irén, Fáklya)