Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- GóréMiske László
- GerőBalla Miklós
- EdeHajdu Géza
- FülesÁcs Tibor
- LizikeFazakas Márton Erzsébet
- MelániaCsíky Ibolya
- X. úrMeleg Vilmos
- rendezőSzabó József
- díszlettervezőKiss Elek
- jelmeztervezőTatiana Manolescu-Uleu
- fordítóK. Jakab Antal
- zenei összeállításSzabó József
- koreográfusTofán Gitta
- zongoristaCornel Cristei
- fővilágosítóVasile Bejan
- hangBodonea Valentin
- súgóMogyoróssy Erzsébet
- ügyelőMihály Katalin
„Teodor Mazilu írása, a Stílbútor és fakereszt mélyen tartalmas és rendkívül mulatságos vígjáték; szatírája éles és jóindulatúan nevettető… szatirikus eszméjének éle a bojári szokások majmolását célozza. A természetes törekvés a civilizált létezésre, kulturált és komfortos környezetre, lealacsonyodik egyesek, a társadalom testén élősködők torz tudatában. Ezek az emberek anyagi javakat hajszolnak, és életüket parvenü módon akarják megszervezni… A szereplők maguk fogalmazzák meg erkölcsi nyomorukat, ugyanakkor azonban kikövetelik maguknak a társadalmi rangot. Mindenik természetesnek tartja, hogy felemelkedési szándékában raboljon, megsemmisítve a konkurenciát, léhűtõkből álló testőrséget szervezve maga körül…” (Valentin Silvestru)
„…Kik azok a szereplők, akik színdarabjaimat benépesítik? Sajátos módon büszkék a hitványságukra… Úgy beszélnek bűncselekményekről, mintha a villásreggelijükről csevegnének… A Stílbútor és fakeresztben, Góré azt mondja egy fontos pillanatban: Van-e valaki bennem, aki nincs velem egy véleményen?”… Az objektív világ a feje tetejére áll, nem az én elhatározásom szerint, hanem abból az akaratból, hogy egy más, ugyancsak reális világot teremtsek. Embertelenné váltak ezek a hősök? Egyesek igen, mások nem…azt mondhatnám, vannak csehovi pillanataik is, amikor arról álmodoznak, hogy boldogok lesznek, tökéletesebbekké válnak, a múltat maguk mögött hagyják. Egyes szereplők azonban már teljesen embertelenek…” (Teodor Mazilu, a szerző)
1980. 11. 02.