„A két világháború közötti időszakban, pontosabban 1932-ben íródott Zilahy műve és ezzel egy újabb sorozat alakul ki a nagyváradi színházban, hiszen a nagyszalontai szerzőnek immáron a harmadik darabját mutatták be.

A harmincas évek (20. század) Budapestjének egyik házába, ahol Lovasdy nyugalmazott rendőrfőtanácsos lakik szép és fiatal feleségével és 17 éves lányával, beköltözik Balkányi, az ünnepelt színész. Évekkel azelőtt, amikor még jelentéktelen vidéki komédiás volt, szerelmes lett Karolába, Lovasdy mostani feleségébe, érzelmei azonban nem találtak viszonzásra. Most újra próbálkozik – sikertelenül. A ház lakóinak életét teljesen felkavarja a színész váratlan halála. Kiderül, hogy meggyilkolták. Nyomoz a rendőrség, magánnyomozást végez Lovasdy is. Kizárásos módszere aránylag gyorsan eredményre vezet: a tettes csakis a saját családjában lehet. Felesége töredelmes vallomást tesz: szeretője lett Balkányinak, s féltékenységből végzett vele. A felső tízezerhez tartozó Lovasdy borzalmas pillanatot él át, hogy végül Szentesi rendőrfelügyelő bebizonyítsa: Karola hamisan vallott magára, menteni akarva az igazi tettest, aki nem más, mint a lányuk. A család tizenhét esztendős szemefénye, akinek a nevelése volt a házaspár egyetlen célja. Az említett szereplőkön kívül még egész sor mellékalak vonul fel a színpadon, színesebbé, hitelesebbé téve e helyzetet, keretet biztosítva a cselekménynek.” (Lázár László, Ifjúmunkás)